Magyarországon jelenleg 300 ezernyi kóbor kutya lehet, ami igen magas szám, kivált annak a fényében, hogy a becslések szerint összesen 4–5 millió kutya van az országban. Az állam évente 40 millió forintot oszt ki a menhelyek között, s mivel nagyjából 30 ezer az állatotthonokban lévő négylábúak száma, a támogatás mértéke kutyánként átlagosan 1300 forint – áll a Kutyaszemmel című állatvédelmi program jelentésében. Az állatvédő alapítványok a személyi jövedelemadókból befolyó 1 százalékos támogatásokból tartják el magukat, de Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédelmi Liga elnöke azt mondja, ez a bevételi forrásuk is szűkült az utóbbi években.
Bevett szokás a hazai állatvédő szervezetek körében, hogy nyugati országokban működő partnerszervezetekkel veszik fel a kapcsolatot: nemzetközi mentések keretében kutyákat visznek külföldre, hogy menhelyeken vagy örökbefogadóknál helyezzék el azokat. Ennek semmi akadálya, hiszen az Európai Unión belül a tőke és áru szabad áramlásának elve szerint kutyákat is lehet külföldre szállítani, ha betartják a megfelelő előírásokat.
Mészáros Gabriella, a Magyar Állatvédők Országos Szervezetének (MÁOSZ) elnöke szerint sokszor nélkülözhetetlen, hogy a menhelyek Nyugatra vigyenek állatokat, Magyarországon ugyanis roskadásig telítettek az állatotthonok. A külföldi partnerszervezetek cserébe tárgy- és tápadománnyal, esetleg állatorvosi számlák kifizetésével segítik őket. „A magyar szervezetek pedig örülnek, ha felszabadul egy-két hely és újabb kutyát tudnak fogadni” – mondja Mészáros Gabriella.
Több állatvédelmi szervezettel beszéltünk, elmondásuk szerint általános trend, hogy a Balkánról és Kelet-Európából kutyákat visznek Nyugat-Európába. Több hazai állatvédő is arról számolt be lapunknak, hogy ők is élnek ezzel a lehetőséggel. A tőlünk Németországba „exportált” kutyák száma 2019-ben meghaladta a 10 ezret, de ez nemcsak a menhelyieket, hanem valamennyi kereskedelmi céllal kiszállított kutyát tartalmazza – tájékoztatta lapunkat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) sajtóosztálya.
Ebcsempészek
A rendszernek azonban van egy árnyoldala: az örökbefogadás után a gazdák nem szoktak hivatalosan fizetni, ellenben adomány formájában ún. „törődési díjat” adnak az állatmenhelyek számára. Ez Magyarországon 5–7 ezer forint, de Németországban kutyánként általában 200–300 euró (70–100 ezer forint), ami fajtától függően 500–600 euróra (170–200 ezer forintra) is felugorhat. Értesüléseink szerint vannak olyan magyar és külföldi magánszemélyek, illetve valós állatvédelmi tevékenységet nem folytató, de civil szervezetként bejegyzett alapítványok, amelyek ezt a lehetőséget kihasználva tömegével gyűjtik össze és viszik ki Nyugatra a kutyákat értékesítésre.
A MÁOSZ elnöke azt mondja, egy-egy ilyen személy vagy szervezet évente 150–200 darab kutyát tud kivinni: ha 250 eurós díjjal számolunk, ez körülbelül 16–17 millió forintos éves bevételt hoz a kereskedőknek. Mivel adományról van szó, nincs utána elszámolási kötelezettség, az állam nem tudja nyomon követni (főleg, ha készpénzes a fizetés), adó sem képződik utána, tehát egyfajta szürke állatkereskedelem jön létre. „Arra vonatkozóan hatóságunk is rendelkezik információval, hogy a hazai menhelyek egy részének van németországi kapcsolatrendszere. Ez jelentheti a német partnerszervezettől érkező anyagi/tárgyi támogatást és/vagy a hazai állatmenhelyen lévő állatok egy részének német menhelyek/örökbefogadók felé történő továbbítását. Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor felkészületlenségből, az előírások ismeretének hiányából vagy szándékosan a vonatkozó szabályok megszegésével történik az élőállat-szállítás” – írja a NÉBIH sajtóosztálya.
Tízből nyolc
A visszaélésekre Abonyi Mónika, a Csillagszem Állatvédelmi Alapítvány elnöke már 2016-ban felhívta a figyelmet a Borsnak nyilatkozva. Mint lapunknak most meséli, néhány éve megkereste őt egy német szervezet, amely „zsinórban vitte a kutyákat külföldre”. Meghívták a Magyarországon található telephelyükre, amely zsúfolásig tele volt németjuhászokkal. Látta a teherautókat és a pénzadományt, amit az állatokért cserébe fizettek az örökbefogadók. Később az állatkereskedők Abonyi Mónika menhelyére is elmentek, hogy válogassanak a kutyáik közül. Kiválasztottak párat, majd megmondták neki, hogy az ivartalanításukat, útlevelüket kifizetik, és azt is közölték vele, hogy melyik állatorvoshoz kell elvinnie. Végül adtak neki 100 eurót, ami pontosan arra volt elég, hogy a kiadásokat fedezze belőle. Az egyszeri eset után Abonyi Mónika megszakított velük minden kapcsolatot. „Elképesztő pénzeket szakítanak le. Tudok olyan magyar állatkereskedőkről is, akik közvetlenül viszik ki a kutyákat. Ők még jobban is járnak, mert az útiköltséget is kifizetik nekik az örökbefogadók. Hát hogy a fenébe ne érné ez meg nekik?”
„A probléma ott kezdődik, hogy nagyon nehéz a kereskedők és a valódi állatvédők között különbséget tenni” – mondja a MÁOSZ elnöke. Beszámolója szerint az általa alapított szervezet is mentett ki kutyákat öt-tíz éve Németországba: az állatoknak itthon nagyon alacsony volt az örökbefogadási esélyük, mert idős, nagy testű és viselkedészavaros keverékek voltak, viszont rendelkeztek minden szükséges dokumentummal, ivartalanításon, parazitamentesítésen estek át, és a szállításuk is megfelelt az előírásoknak: ötösével, klimatizált mikrobuszokban utazhattak ki. Pénzt nem fogadtak el az állatokért cserébe a partnerszervezetektől, ennek ellenére más alapítványok megrágalmazták őket, hogy kereskedelmi célból vitték külföldre a kutyákat. Hasonló történt Szilágyi Istvánnal is: 2010-ben a szervezete kutyákat vitt ki Hollandiába az ott működő állatrendőrség közreműködésével. Az állatok chippel ellátottak, ivartalanítottak voltak, és mindegyiket örökbe is adták. A folyamatot dokumentálták, a videókat közzétették az interneten. Pénzt nem fogadtak el, viszont ő is visszahallotta, hogy kutyakereskedelemből él.
„Tízből nyolc szervezet tisztességesen jár el. De van az a kettő, aki az egész külföldre utaztatás megítélését hazavágja” – panaszolja Mészáros Gabriella. Úgy tudja, vannak olyanok is, akik illegális szaporító üzemektől elkobzott kutyákat értékesítenek külföldön, tehát a sokat bírált szaporítók helyébe lépnek. Szerinte ez rontja a legálisan működő alapítványok helyzetét, hiszen nehezebben tudnak elhelyezni kutyákat örökbefogadóknál. „A szakmán belül mindenki tudja, hogy kik azok, akik Németországban vagy Ausztriában működtetnek örökbefogadási közvetítő irodákat, de olyanról is hallottam, hogy Londonban magyar chipekkel ellátott kutyák rohangálnak. Meg kellene nézni, hogy egyes állatvédők fenn tudnák-e tartani a jelenlegi életszínvonalukat, ha tényleg állatvédelemből élnének” – veti fel Szilágyi István. Szilágyi úgy tudja, Németországban az állatvédők „halálállomásnak” hívják Magyarországot a rossz menhelyi körülmények miatt, ezért a németek sokszor nagyobb kedvvel fogadnak örökbe magyar kutyákat, és mivel amúgy is kevesebb az állat a kinti otthonokban, ezért a kereslet is nagyobb rájuk. Felhívja a figyelmünket arra is, hogy egyes nyugati szervezetek kifejezetten Magyarországra tervezett állatmentő akciókat szerveznek, és az interneten hirdetik ezeket, hogy minél több kutyát tudjanak importálni tőlünk.
„Utazással összefüggésben a nyilvántartó rendszerben csak azt kell rögzíteni, hogy kereskedelmi (tehát export) vagy »normál« utazás céljából állítják ki a kisállatútleveleket” – írta megkeresésünkre Gönczi Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁK) elnöke. A MÁK törvényben előírt feladata az útlevélnyomtatványok előállítása és nyilvántartása. A kamara adatbázisában az útlevél kiállítását kezdeményező konkrét megrendelőre rá lehet keresni, menhelyre viszont nem, de ilyen információkat csak a feljogosított hatóságoknak hivatalos megkeresés alapján szolgáltathatnak, ezért nekünk sem árultak el többet.
A megkeresett állatvédelmi alapítványok közül volt olyan, amelynek vezetője sem a saját, sem a szervezete nevében nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, attól tart, hogy akár fizikai bántalmazás is érheti. A tisztességtelen állatkereskedőket gengszterekhez hasonlította. Megkerestünk több német állatmenhelyet is, de nem reagáltak a kérdéseinkre. A PeTa Deutschland állatvédő szervezet pedig csak annyit válaszolt a megkeresésünkre, hogy Németországban nincs ilyen tevékenység, ezért nem tudnak segíteni. Eközben az állatkereskedelemmel több külföldi, főként német médium is foglalkozott az elmúlt években, és a magyar érintettség is felmerült számos alkalommal.
