„Mi van ebben a bábban? Fa, szivacs és heveder” – sorolja Lellei Pál bábkészítő mester. A 70 éves Budapest Bábszínház műhelyében járunk, 8–10 fő dolgozik itt. Három fázisban alkotják meg a bábokat: van egy festő- és egy varróműhely, továbbá a mechanikai részleg, ahol a fa- és fémmegmunkálás zajlik, itt készülnek például a bábokat mozgató szerkezetek.
A négy fő bábfajta a kesztyűs báb, a marionett, a pálcás báb és a bunraku. A kesztyűs bábot főként gyerekelőadásokhoz használják, minden esetben méretre készül az adott színész kezére. A pálcás bábot három pálcával (egy a fejhez, kettő a kezekhez) mozgatják egy paraván mögül. „Ennek érdekessége a bábfejbe illesztett szerkezet (gapit), ezzel nemcsak oldalra, hanem előre és hátra is billenthető a fej” – mutatja Lellei Pál egy előadásból kirendezett félkész báb vázát.
A bunraku talán a legtöbbet használt technika ma, ez egy hátsó mozgatású báb, a technika még Japánban alakulhatott ki: szó lehet akár emberméretű vagy óriásbábokról is, amelyeket több színész mozgat. A főmozgató az egyik kezével a figura fejét, a másikkal a jobb kezét, míg egy-egy segédmozgató a bal kezet és a lábakat irányítja.
| ||
Szoknyából léggömb
„A dramaturgia és a rendező határozza meg, milyen bábtechnikát szeretne, hogy előhozzuk-e a színészt a paraván mögül. A nyitott előadás ugyanis nagy szabadságot ad: sokkal több lehetőség adódik a tervezés alatt” – magyarázza Orosz Klaudia bábtervező, a Kolibri Színház képzőművészeti vezetője.
„A karaktertől függ, hogy a báb melyik részét emelem ki: a legfontosabb szerintem a szem. A báb ugyanis csak a tekintetével és a mozgásával tud szerepelni. De ha van egy bohóc, ott a mozgás a fő elem; egy lírai figuránál lehet, hogy épp a ruhára kell a hangsúlyt tenni, hogy libbenjen; ha pedig egy gondolkodó emberről van szó, akkor az arcát kell jobban kidolgozni” – magyarázza Orosz Klaudia. A tervezésnél a báb fizikai sajátosságaira is figyelmet kell fordítani.
| ||
„Már az első lépésnél észben kell tartani az anyag tulajdonságait, mert nem mindegy, hogy miből készítjük például a fejet. Fa esetében lehet részletesebb faragást tervezni; ha viszont hungarocellel dolgozunk, akkor sokkal stilizáltabb felületek lesznek, nem lehet olyan finom vonásokat csinálni. Emellett teljesen absztrakt dolgok is születhetnek: mondjuk, drótvázra kasírozunk, vagy műanyagokat, tárgybábokat használhatunk” – teszi hozzá.
Legtöbbször egy szereplőhöz nem elég egy bábot készíteni. „Egy figurából akár négy-hat verzió is lehet. A Bábszínházban előfordul, hogy kisebb maketteket készítenek a játszóbáb mellé, attól függően, hogy perspektívában hogyan látjuk a színpadon. De a mechanikai megoldások is igénylik a többszörözést. Haydn Aki hűtlen, pórul jár című operájához terveztem egy marionett-előadást, amelyben az egyik szereplő léghajóvá változott. Volt egy normál báb, és volt egy, amely az átváltozást tudta: a szoknyája felemelkedett, ez lett a léggömb, s az alatt egy kosár volt a picike bábbal” – idézi fel a Kolibri tervezője.
Egy bábot nem lehet átöltözésre kényszeríteni, mondja Lellei Pál. Az egyik műhelyben ezért most három egyforma faragott bábfej is készül: ezek majd a szeptemberi Holdbéli csónakos főhőséé lesznek. Ez egy kesztyűs báb lesz, de hármat kértek belőle, mert egy női ruhában lesz, egynek pedig levehető lesz a feje. A 80 nap alatt a Föld körül című darabhoz például három és fél hónap alatt 64 báb készült.
| ||
„Egy előadáshoz egy garnitúra báb készül, és egyik előadásból a másikba nem megy át báb. Ez szabály” – húzza alá Lellei Pál. „Először a báb feje készül el, aztán épül hozzá egy szerkezet, csontváz; majd a teljes figura, vagy egy olyan imitáció, ami a testet helyettesíti. Például a pálcás báboknál van egy fej, egy vállfa, két kar és egy szoknyaszerű ruha. Az anyagok közül pedig vannak itt szivacsok, különféle papírok, textilek, faanyagok.”
A nagyobb figurák fejének anyaga főként hungarocell vagy kasírozott papír. Utóbbinál egy gipszöntvényben készül a merev, egymásra ragasztott papírrétegekből álló maszk, a hungarocellt pedig faragják, végül a fejeket vászonnal vonják be, erre festik a vonásokat. Fából elsősorban a kesztyűs bábok feje készül, és mivel üregesnek kell lennie, több hasábból állítják össze. Ezeket egy újságpapírréteggel összeragasztják, megfaragják, ezután a ragasztás mentén szétszedik és kikaparják – „kikönnyítik, üregelik” – a belsejét. A 3–5 milliméterre elvékonyított vázat végül újra összeragasztják.
A legtöbbször a báb súlyának minél kisebbre csökkentése bizonyul a legnagyobb kihívásnak. A hátulról mozgatott bunraku bábot ugyanis csuklóból kell tartani, de a paraván mögött is fárasztó folyamatosan magasba emelni a figurákat. Már egy normál időtartamú előadáson sem mindegy a színésznek, hogy hány kilót emelget, egy 6–7 órás próba pedig igen komoly megterheléssel jár. „Ez egy kemény sport, pedig mi vért izzadunk, hogy minél könnyebb legyen a báb.
| ||
Egyes textilek és papírok ugyanis kifejezetten súlyosak – magyarázza Lellei Pál. – A csodálatos mandarin előadására kellett egyszer egy könnyebb bábot csinálnunk: Pataky Imre idősebb korában már nem bírta el a meglévőt. A mandarin eredetileg tűzzománc medálját megcsináltuk plexiből, és minden ki lett spórolva a bábból. Persze ugyanúgy nézett ki, de 2 kilogramm helyett kihoztuk 1,3-ből.”
A kesztyűbáb bonyolultsága a tervektől függ, a hátsó mozgatásos figuráknál pedig az ízületekre kell figyelni. „A lényeg, hogy úgy mozogjanak, mint az emberi ízületek. Ne tudjon a könyök hátrahajolni, mert akkor olyan, mintha eltört volna a báb keze. Ez mind a szerkezeti felépítés része, utána be lesz vonva valamilyen anyaggal, és fel lesz öltöztetve” – mutatja a Budapest Bábszínház szakembere.
A legnehezebb technika pedig a marionett: nagyon áttételes a báb mozgatása, így ezt a legnehezebb készíteni és használni is.
Változó, hogy a műhely mennyi időt kap egy előadás bábjainak elkészítésére. Mint mesélik, Az ember tragédiája bábjai egy évig készültek, de ennyi idő manapság már luxusnak számít. Bemutatókényszer van, így rendszerint legfeljebb hat hét jut egy garnitúrára a készítőknek. Orosz Klaudia a tervezésre legjobb esetben négy hetet szokott kapni, de mint mondja, volt, hogy tíz nap alatt kellett egy előadás figuráit megalkotnia.
Lejátsszák a francia forradalmat
„A mesékben sok olyasmi van, ami színpadon színészekkel nehezen megoldható. Erre jók az átváltozós bábok: a báb bukfencezik egyet, és más lesz belőle. A kedvencem Kepler óriásbábja a Tragédiából: amikor elalszik, a prágai szín végén az asztalra bukik, a fej kinyílik három részre, és a kipattanó kis bábok lejátsszák a francia forradalmat az asztal tetején – idézi fel Lellei Pál. – Rejtő Jenő Szőke ciklonjában egy olyan báb szerepelt, amelynek ütésre dinnyeszeletekre esett szét a feje, A csodálatos mandarinnál pedig azt kellett megoldani, hogy a főhős elvérezzen nyílt színen. Itt minden sokkal nehezebb, mint a bábfilmeknél, ugyanis minden egyes előadásban meg kell történnie ugyanannak, nem elég, ha egyszer sikerül.”
A hús-vér színésszel szemben a bábok nem öregszenek, csak kopnak. „Néha javítani vagy cserélni kell őket, de ez a Misi mókus – mutatja Lellei – már évtizedek óta bírja, klasszikus darab. 1961 óta játsszuk ezt a változatot, a báb komolyabb felújítása a 80-as években volt.” Javítási munkák előadás közben is előfordulhatnak: „Egyszer hívtak az Óznál, mert a gyáva oroszlán feje leesett előadás közben. Szerencsére volt olyan verziója, amely négy lábon működött, és amíg felraktam a fejét, addig a másik jelenetbe való oroszlánnal játszották.”
Innen-onnan
Orosz Klaudia bábkészítőként kezdte a pályát, Szófiában végzett díszlet- és jelmeztervező szakon, majd a Bábszínház műhelyében kapott állást. „Megtanultam a bábok életét az első perctől az utolsóig. Nagyon jó tanáraim voltak, büszke vagyok rá, hogy Koós Ivántól, Bródy Verától tanulhattam” – meséli. Lellei Pál műszerészként került be a bábszakmába. „Harminc évig a magyar iparban dolgoztam, és 90-ben, amikor ez összeomlani látszott, találtam egy hirdetést, hogy a Bábszínház mechanikust keres.
Elsőre olyan keveset ajánlottak, hogy nem tudtam elvállalni, de másodjára mégis jöttem, mert amellett, hogy finommechanikai műszerész vagyok, vannak a szakmához kellő adottságaim: valaha szobrásznak készültem. Akkor nem vettek fel a Képzőre, de a sors fintora, hogy később viszont bábkészítőként már tanítottam ott.”
Ma már külön bábkészítő szak nem létezik itthon – ki innen, ki onnan érkezik a szakmába. Az érdeklődők számára elvétve akad egy-egy tanfolyamszerű képzés, ilyen volt néhány éve a bábműhelyben, és lehetőségként ott van a látványtervező szak a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE). „Szerencsére olyan tanszékvezetőim voltak és vannak, akik nagyon pártolják a báboktatást, és a bábot tanítjuk az első évfolyamtól az utolsóig – mondja az MKE-n is oktató Orosz Klaudia.
– Nagyon kevés óránk van, de mindenkinek kötelező a bábtervezés szakirányon egy teljes bábot elkészíteni: ez sokat segít a hallgatóknak, mert ha később ki kell adniuk a munkát, akkor lesz saját tapasztalatuk. Egyébként egyre többen szeretnének bábbal foglalkozni: a végzősök között 11-ből 8-an jelentkeztek bábra és akarnak bábból diplomázni. Szerintem a fiatalok is rájöttek, hogy mennyi lehetőség van ebben, mennyire más világ egy bábbal kifejezni valamit.”
| ||
Bábok nyugdíjban
A történeti anyagot – a bábjáték 19. századi marionettjeitől az avantgárd bábfigurákon keresztül a szovjet mintára létrejött bábozás emlékeiig – a Petőfi Irodalmi Múzeum alá tartozó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet bábtára őrzi. „A gyűjteményt Belitska-Scholtz Hedvig hozta létre 1970-ben. Több száz báb- és díszletelemet őrzünk: az első bekerült anyagok között itt vannak a városligeti vurstli és a Népliget vásári marionettjei és kesztyűs bábjai, valamint a művészi bábjáték emlékei” – mondja Simándi Katalin, a múzeum munkatársa.
Az anyagegyüttes sokrétű: a bábok, kellékek mellett vannak fotók, kéziratok, plakátok, szövegkönyvek és előadás-felvételek is. „Mivel a 90-es évektől kialakult Magyarországon a hivatásos bábszínházak hálózata, ezeknek az anyaga többnyire helyben marad, elvétve vásárlás útján tud ide bekerülni. Ha a színháznak van kapacitása ezek őrzésére, akkor ez nem is baj, de ha raktározási és egyéb gondok miatt kollekciók vesznek el, akkor vérzik az ember szíve” – magyarázza a muzeológus.
A legizgalmasabb tárgyak között említi Büky Béla Cantata profana című árnyjátékának bábjait, a fiúkká változó szarvasfigurákat. „Rév István Árpád hiperrealista bábjai is egyediek és különlegesek: mozog a szemük, szájuk. Neki ugyanis az volt az elképzelése, hogy minden apró részletet és mozgást lehetővé kell tenni. Blattner Géza, A. Tóth Sándor és társaik kísérletező, avantgárd figurái is nagyon izgalmasak” – sorolja Simándi a bábtár érdekességeit. Az anyag kutatható, kiadványokat készítenek, konferenciákat tartanak, és évente két-három időszaki kiállítást szerveznek. Simándi elmondása szerint a PIM-mel való összevonás sok tekintetben javulást, jobb munkakörülményeket és több kiállítási lehetőséget hozott, de állandó bábos kiállítótér nincs.
„Fontos lenne, hogy a bábszínházra mint színházi műfajra felfigyeljen a kulturális élet. Nincs bábmúzeum, ez egy régi adósság. Évtizedekre visszamenőleg igaz, hogy a műfaj nem kapott olyan figyelmet és teret, mint amit megérdemelne. Ideje lenne, hogy a bábszínházi alkotók a maguk nagyszerűségében be legyenek emelve a színházi kánonba. Mi tudjuk, hogy milyen fantasztikus művészek (rendezők, tervezők, színészek) alkottak régen és alkotnak jelenleg a bábműfajban, és jó lenne, ha munkánkkal mi is elősegíthetnénk, hogy ez minél jobban rögzüljön a köztudatban.”
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=87f21a38c3b3d38b3d96c49284cb2303)
