2013 tavaszán egy pár fős társaság rendszeresen beszélgetett arról, hogy hamarosan indítanak egy új hírportált. A későbbi vs.hu (továbbiakban: Vs) alapításán gondolkodók közt ott ült Paul Ágnes kommunikációs tanácsadó, illetve az Origo-alapító, hajdani narancsos Pohly Ferenc is. Az ötletgazda egy mindössze 28 éves fiatalember, Száraz István volt. A Corvinuson diplomázott, tehetős szentendrei családból származó Száraz üzletelt már parfümmel, dolgozott idegenvezetőként, majd a belvárosi vendéglátásba szállt be – olyan helyekben szerezve részesedést, mint a Macesz Huszár (ma Bisztró) vagy a Trafiq (ma Tütü) bár. A médiába is ebből az irányból invesztált, a We love Budapest magyar és angol nyelvű programajánló oldal, amely a főváros szebbik arcát és „jó helyeit” akarja minél több emberrel megismertetni. „A dolgok újszerű megmutatása, a felfedezés vágya” – ez volt Száraz üzenete. Ebből kívánt építkezni a Vs is.
20-30 éves olvasótábor, újszerű dizájn, politikailag középen álló szerkesztőség, amely tartózkodik az éles véleménynyilvánítástól, de alapos háttéranyagokat állít elő – ezek lettek a 2013 nyarára kikristályosodó alapelvek. A név – Vs – „rövid, és kifejezi az újság alapvető hozzáállását, hogy a dolgokat több oldalról mutatjuk be” – mondja egy alapító, aki tucatnyi forrásunkhoz hasonlóan névtelenséget kért. Főszerkesztőt augusztusban szerződtettek, így Kerényi György korábbi Kossuth rádió-főszerkesztőnek (és egykori Narancs-munkatársnak) pár hónap alatt kellett „összerakni” a szerkesztőséget. Az induló stábban akadtak a Mandineren feltűnt „ifjú konzervatívok”, de olyan kolléga is, aki rendszeresen publikált lapunkban, vagy korábban a közrádióban dolgozott; vagy épp pályakezdő, aki addig nem foglalkozott újságírással, viszont Kerényi fantáziát látott benne. A fiatal újságírók mellett tapasztalt szerkesztőkre épülő Vs 2013. november 5-én élesedett – komoly ambíciókkal és közel 25 fős stábbal.
Csak az nem volt tiszta, hogy kitől van erre pénz? Egy ilyen volumenű beruházás az alkalmazotti bérek, a fejlesztési és infrastrukturális költségek (szerkesztőség, mobiltelefonok, számítógépek stb.) miatt már az induláskor több tízmilliót igényel, az pedig borítékolható, hogy a magyar viszonyok közepette, a politika által megszállt reklámpiacon az első évek is masszív, akár százmilliós veszteséget hoznak. Ennek az összegnek a többszörösét kell rászánni egy portálra, ha a tulajdonos komolyan gondolja – ezzel szemben 2013. október elején a cég képviselője azt állította, hogy az induló tőke 25 millió forint, amely „összeg képes fedezni” a portál „hosszú távú fenntartását”. Természetesen ennyi pénz egy ekkora vállalkozáshoz nem elég – és máris elindult a találgatás, ki áll a Vs mögött. (Nem mellékes, hogy a hazai médiakínálat 2013 elején a cink.hu blogportállal, majd áprilisban a korábbi indexesekre épülő 444.hu-val is bővült.)
A befektető
A Narancs több verziót is hallott arról, hogy az induláskor a munkatársak mit tudtak a tulajdonosi háttérről. „Pisti (Száraz István – N. G. M.) azt mondta, hogy van egy gazdag fickó, aki hajlandó betenni pár százmilliót. Állítólag tetszett neki a koncepció. Pistinek elege volt abból, hogy a generációja nem olvas médiát, és nekik, főleg a városi, stabil pártpreferenciával nem rendelkező fiataloknak akart egy igényes, minőségi, cool portált csinálni egy csomó újítással, új megközelítéssel. Egy olyan portált képzelt el, ami erős közösségre épül, kritikus, de nem fikázós, de tartalmas és előremutat. Ez volt a vízió. A befektető azonban nem akart nyilvánosság elé lépni – így szólt az érv, miközben Pisti végig sugallta, hogy kezelni tudja a palit.” Egy újságíró még a leszerződése előtt érdeklődött a szerkesztőknél a tulajdonos felől. „Nem tudták, ki az, de Száraztól garanciát kaptak a függetlenségre. Nekem Kerényi azt mondta, ha érkezik kívülről nyomás, ő feláll, nem köt elvtelen kompromisszumokat. Viszont amíg ő van, nem kell aggódni.”
| ||
A Vs-t akkor még csak kiadni készülő New Wave Productiont 2013 márciusában jegyezték be, egyik tulajdonosa a Száraz érdekeltségében álló DryCom Kft. volt, míg a másik egy cseh cég, a Bawaco Invest. A kérdés tehát az volt, hogy kinek falaz a Magyarországon amúgy inaktív Bawaco. „Pár fideszes ismerősömet megkérdeztem, hogy övék-e a Vs. Pár nap múlva visszaszóltak, hogy nem hozzájuk vagyunk bekötve” – mondja egy korábbi munkatárs. Arról, hogy a szerkesztőség vezetősége mikor ért el Szemerey Tamáshoz (róla keretes írásunkban olvashat), Matolcsy György anyai unokatestvéréhez, némileg ellentmondó információkat hallottunk, az viszont biztos, hogy a munkatársak többsége az indulás előtti napokban a cink.hu írásából értesült a tulajdonosról. A Matolcsy György milliárdos unokatesója állhat a vs.hu mögött című cikk állítása azon alapult, hogy a Bawaco egyik tulajdonosa Ján Nagy szlovákiai magyar üzletember, aki több cégben üzlettársa, illetve alkalmazottja Szemereynek. „A Cinken megjelentek kapcsán a szerkesztőségi álláspont az volt, ha bárki kérdi, igaz-e vagy sem, mi nem cáfoljuk, de nem is erősítjük meg. Ami ugye beismerést jelentett” – mondja egy újságíró. Többen leszögezték: „Hogy Szemereyé a bolt, az végig nyílt titok volt. Csak nem vállalt fel minket.”
A milliárdos Szemerey fiatalabb rokonai révén került képbe – tudtuk meg. Volt egy anyagilag jól elengedett asztaltársaság a Rudas fürdő melletti Romkert nevű szórakozóhelyen. Közéjük tartozott Szemerey Bertalan, Szemerey Tamás unokaöccse, valamint Szemerey fia, és olykor Matolcsy György fia, Ádám is. Hozzájuk csatlakozott évekkel korábban Száraz István, s így jutott be Szemerey Tamáshoz, akinek a szerepe azért pikáns, mert hetekkel ezelőtt a New Wave közleményben cáfolta, hogy ő lenne a cég tulajdonosa. Korábban viszont számtalan cikk megjelent erről, és az állítást soha nem cáfolták; ahogyan az is beszédes, hogy a New Wave 20 milliós feltőkésítésekor az eljárási költséget a Szemerey tulajdonolta BanKonzult Kft. egyenlítette ki.
Az is Szemereyhez vezet, hogy a Narancs által megszerzett tulajdoni lap szerint a Vs későbbi, Klauzál utca 30. alatti szerkesztősége, illetve a New Wave mai székhelye annak a kecskeméti MAVA Kft.-nek a tulajdonában áll, amelynek tulajdonosai Szemerey Bertalan, Szemerey Gergely és Szemerey Zoltán. Sőt a 2014-es országgyűlési választások előtt maga Szemerey Tamás is belátogatott a Vs szerkesztőségébe. „Felnéztem, és ott volt. Pistivel jött, körbenézett, aztán bementek a tárgyalóba Kerényivel beszélni. Miután elment, Kerényi azt mondta, hogy ő a gazda” – meséli egy akkor ügyeletben dolgozó újságíró. A Narancsnak Kerényi nem kívánt nyilatkozni, azt azonban megerősítette, hogy Szemerey Tamás valóban járt a szerkesztőségben, és akkor tulajdonosként tárgyalt és beszélt vele.
2014 július végén pedig beszédes interjú jelent meg a portálon, ebben Szemerey Tamás unokatestvérének testvérének (Update: az eredeti cikkben azt írtuk, hogy a fideszes politikus Szemerey Tamás felesége - a szerk.) felesége a Fidesz kecskeméti polgármesterjelöltjeként válaszolt a PR-jellegű kérdésekre. A kérés Száraztól jött, az interjút nem is vállalta névvel a készítője. Az akkori fideszes alpolgármester, Szemereyné Pataki Klaudia utolsó mondata ez volt: „Kívánságaink vannak, de azok csak olyanok, amelyeket el is fogunk tudni érni.” Ez is lett a cikk címe.
Mit akartak?
Az induló Vs koncepciója az egyik alapító szerint az volt, hogy „ne olyanok legyünk, mint a nagyok, akik naponta kinyomnak 150 anyagot, amiből 100 úgyis vatta. Mi nyomjunk ki csak 50-et, a legfontosabb híreket, de azok legyenek alaposan megcsinálva”. A minőség volt a prioritás, és kapott is a stáb két év türelmet Száraztól, hogy a fiatal újságírók beérjenek, a koncepció kiforrja magát és felépítsék a brandet. „Jó volt az ötlet, csak naiv, azaz nem nyereséges” – mondja egy újságíró, aki szerint ezzel az elképzeléssel eleve lehetetlen lett volna elérni azt a kattintásmennyiséget, amennyi legalább a nullszaldós működést látótávolságon belülre hozza.
2014 elején meg is változtak Száraz igényei; az addig megbeszélt cikkanyag többszörösét kérte. Neki kellett állni a „favágásnak”. Tartalmi megkötésekről annyit mondtak forrásaink, a Matolcsy-világról az volt a konszenzus, „hogy ne mi tárjuk fel, ha van valami, majd hírben átvesszük”. Vezető politikusok, „így Orbán Viktor családját ne támadjuk, ne ráhelezzünk” – említenek egy másik megállapodást. Egy vezető munkatárs így emlékszik: „Olyan nem volt, hogy mit kellene megírni. Olyan viszont előfordult, hogy ezt miért kellett?” A tulajdonos felől többször kapta a szerkesztőség azt a jelzést, hogy a kritikák mellett a kormány eredményeiről lehetne többet írni.
Fél év után elérték a napi 80-100 ezres egyedi látogatószámot, igaz, ezek jó része terelt, azaz vásárolt látogató volt (például a Hírkeresőről). A portál büszkesége a Versus-rovat volt (ahol egy témáról pró és kontra mondtak véleményt felkért szerzők), illetve a snow fall, a multimédiás riport rovat. (Snow Fall volt a címe a világsajtóban első multimédiás riportnak, mely 2012-ben jelent meg a The New York Times elektromos kiadásán – a szerk.) A bővülés folyamatosan napirenden volt: Száraz már ismert blogokat akart megvenni, ennek a vadászatnak az eredménye lett később például a köpönyeg.hu behúzása. „Jó volt bejárni, jó társaság állt össze. Péntek délután lehetett sörözni a szerkesztőségben, a Pisti meg néha elvitt minket piálni. Bírtam az egészet” – meséli egy akkori tag. Egy másik ezt azzal egészíti ki, hogy „mindez igaz, ám sajnos ez még nem volt elég egy ütős laphoz. Nem igazán látszott, hogy mit is akar ez a portál”.
Kerényi 2014 júliusában jelentette be távozását, nyilvánosságra került indoklása szerint azért, mert mást képzelt el a „középen állásról”, mint a tulajdonosi kör. Nem cáfolt információink szerint ez politikai nyomást és cikk-kéréseket jelentett – július végén jött ki a Szemerey unokatestvérének feleségével készült interjú is. A portál vezetését szeptembertől – miután Száraz kapott néhány visszautasítást – a lapszerkesztésben tapasztalatlan, 31 éves Lebhardt Olivér vette át, aki korábban a multimédiás anyagokat készítette.
| ||
2014 nyarán Sáling Gergő leváltása miatt felmondott az Origo politikai rovata és több szerkesztője; közülük néhányan a Vs-hez mentek, de érkeztek újak a 24.hu-tól és a hvg.hu-tól is. Ezzel párhuzamosan zajlott a „kezdő csapat” leépítése. „Pisti megbízott Olivérben. Egyetértettek, hogy a meglévő stábbal nem lehet előrevinni az újságot, és nem hittek a kinevelés-projektben sem. Bizonyított, profi újságírókat és szerkesztőket kezdtek igazolni, akiknek helyet kellett csinálni.” Ez a folyamat feszültséget szült a szerkesztőségben, mert a régiek úgy érezték, hogy az újak „nem akarnak vegyülni”, sőt lenézik őket. „Mi viszont azt láttuk, hogy a régiek utálnak minket” – mondja a Vs-hez egy akkor csatlakozott újságíró. 2015-re az induló belpolos és gazdaságis csapatból szinte mindenki távozott. A Vs idén év elejére eljutott oda, hogy az Index elől, illetve az Indexből igazoljon szerzőt, szerkesztőt. „Ehhez kellett az utolsó másfél év színvonal-emelkedése, de az is, hogy a Vs jobb fizetést tudjon adni, mint a többiek.” Nőtt az olvasottság is (ebben szerepet játszott egy olyan alkalmazás kifejlesztése, mellyel a cikk alján tovább lehet gördíteni egy korábbi anyagra, amivel új url-cím ugrik be). Egy vezető munkatárs szerint napi 100 ezerről 150 ezerre nőtt az egyedi látogatók száma, ám ehhez a több hírértékű cikk is kellett. „Amikor állást ajánlottak, tudtam, ki a tulaj. Annyit kérdeztem ott lévő ismerőseimtől, hogy ettől lehet-e szabadon dolgozni. Ők azt mondták, hogy igen” – meséli egy 2014-ben csatlakozott újságíró. Más azt mondja, „többfajta értékrendű ember dolgozott együtt, konzervatív, liberális, de volt hithű katolikus is. Ettől függetlenül ugyanúgy röhögtünk a DK vagy az LMP egy-egy közleményén, miközben a kormány politikusairól is egyet gondoltunk: mindegyik vagy végtelen cinikus vagy gazember. A szerkesztőség politikailag független volt, a határok ugyanakkor megvoltak”. Az újságírói és szerkesztői szabadság bizonyítékaként egy másik korábbi munkatárs azt az esetet hozza fel, amikor Lebhardt Olivér egy olyan anyag megjelenése felől érdeklődött, ami előző nap már kiment. „Olivér nem az a klasszikus újságíró-főszerkesztő volt, akinek a fejében ott van egy csomó cikkötlet, és irányt mutat. Sokat tárgyalt, megbeszéléseken vett részt, nem volt mindig benn. Politikailag sem volt túl jártas, inkább óvatos volt, de profi, jó hangulatú csapatot hozott össze. A lapot igazából a vezető szerkesztők rakták össze, a főszerkesztő meg hagyta.”
Pár eset azért árnyalja a teljes függetlenségről szóló képet. Például az a fura Matolcsy-interjú, amelyik 2014. augusztus végén jelent meg. Ez sincs aláírva, és bár jelzik benne, hogy írásban tették fel a kérdéseket az MNB-elnöknek, és így visszakérdezni nem volt mód, azért kérdés, hogy ilyen feltételek mellett miért kellett közölni az interjút, amelyben információnk szerint még a kérdéseket is átírták a jegybankban. A netadós tüntetések környékén tartottak egy szerkesztőségi értekezletet, ahol Lebhardt kifejezetten kérte a kormányt nagyon támadó, harsány címek mellőzését. Ennek egyik forrásunk szerint politikai okai voltak, míg más inkább szakmai érveket hoz fel, és a visszafogott origós iskolára hivatkozik. Egyszer Habony Árpád is kikerült egy tényfeltáró cikkből – szerettük volna mindezekről megkérdezni Lebhardtot is, ám ő nem nyilatkozott.
„Matolcsy magánújságja”
Finanszírozási szempontból 2014 végén döntő változás történt. A Vs több korábbi munkatársa is megerősítette, hogy ekkorra unhatta meg Szemerey, hogy csak önti a pénzt a portálba (a cégadatok szerint 2014-ben mínusz 122 milliós üzemi eredménnyel zárt a New Wave); azt mondta Száraznak, hogy „találjon ki valamit, különben becsukhatják az egészet”. Ebből következett, hogy a New Wave elkezdett pályázni az MNB-alapítványokhoz, és 2015-től kezdve főleg ezekből a bevételekből finanszírozta működését. Az áprilisban nyilvánosságra került adatok szerint a cég csaknem 600 milliós támogatást kapott a különböző MNB-alapítványokon keresztül, míg a Száraz István tulajdonában álló DryCom 11,3 milliót, a szintén Szárazhoz köthető – a közbeszerzéseken az elmúlt két évben közel negyedmilliárd forintot elnyerő – Frank Digital pedig 64,6 milliót. „Hogy a lapban volt alapítványi pénz, mindenki tudta. Hogy ennyi, azt nem sejtettük. Volt egy sorozat, amelyben start up-cégeket mutattunk be Kenyában, Dubajban meg Stockholmban. Ezekről a költséges utakról gondoltuk, hogy MNB-s forrásból mentek.” Információink szerint Lebhardtot is meglepte a támogatási összeg – ő ugyanis úgy tudta, hogy csupán 80-100 milliós nagyságú összeg érkezett. „Amikor meglátta a végső összeget, nem kapott levegőt” – mondja egyik munkatársa. Ehhez képest Lebhardt a támogatások nyilvánosságra kerülése után a kreativ.hu-nak adott interjúban még nem érezte aggályosnak annak mértékét, csupán annyit jegyzett meg, hogy az elkészült tartalmaknál fel kellett volna tüntetni a forrást. Három nap múlva azonban már beadta lemondását – ahogyan tucatnyi újságíró és szerkesztő is. „Amikor pénteken kijöttek a számok, volt bazmegelés. Akkor még nem gondoltuk azt, hogy felállunk, sőt még szombaton a válságsörözésnél is arról beszéltünk, hogy milyen feltételek mellett vagyunk hajlandók folytatni. Az elején még próbáltuk magunkat is meggyőzni, hogy ez még nem ok a távozásra. Szerettünk ott dolgozni, és ne álltassuk magunkat, nem is könnyű ma elhelyezkedni. De az, hogy Matolcsy magánújságjaként működtünk a tudtunkon kívül, már vasárnap elindította a felmondási hullámot, és hétfőre láncreakció alakult ki, mert szakmailag tarthatatlan lett a maradás. Igazából nagyon szomorú ez az ügy. Elhallgattak valamit, erre most nekünk nincs állásunk.”
Máig nem tudni, mit akart a Vs-sel Szemerey Tamás. Egy minőségi portált építeni autonómiát élvező szerkesztőséggel, és ebből politikai befolyást nyerni? Esetleg pénzt? Talán nem is Szemerey volt a főfőnök? Vagy csupán arra kellett a Vs, hogy tetemes közpénzt szivattyúzzanak át a MNB-ből? Ezekre a lap korábbi munkatársai sem tudják a választ. Minderről szerettük volna megkérdezni Száraz Istvánt – no meg arról is, hogy miért éppen akkor szállt ki a New Wave tulajdonosai közül, amikor elkezdtek ömleni oda a jegybanki alapítványoktól a százmilliók, de a fiatal vállalkozó egyelőre nem kívánt nyilatkozni. A New Wave felől mindenesete megerősítették, hogy egy új életmód-kultúra portál kidolgozása van folyamatban, a stáb az ott maradt Vs-munkatársakból és az Origó már a Vs-be költöztetett kulturális rovatából áll majd. A Vs hírportál formájában nem működik tovább, ún. inkubátorház lesz, amelyen főleg tartalomfejlesztői műveleteket hajtanak végre. Csak a domain marad – a víziót a kukába dobták.
| Állami pénzen terjeszkednek A Vs elindítása után két évvel, 2015. december közepén a szintén a Bawaco tulajdonában álló New Wave Media a Telekomtól 4,2 milliárd forintért vette meg az Origo Média Zrt.-t – állami, MKB-s hitelből. A tranzakcióval az origo.hu portál mellett a freemail.hu, több tematikus oldal, valamint az Ozone és Life Network televíziós csatornák is a New Wave-hez kerültek. (Hamarosan a Figyelő hetilap is az övék lehet.) A korábbi Tv2-s György Bence a faktor.hu-ból átigazolva 2016 márciusában lett az Origo főszerkesztője, s egyben a New Wave tartalomigazgatója. Az eredeti tervek szerint Györgynek nem lett volna beleszólása a Vs ügyeibe, de annak a kidolgozása rá tartozott volna, hogy a legnagyobb napi látogatószámmal rendelkező Origo címlapján miképp jelenhetne meg a Vs, és a freemailen hogyan lehet promotálni. A Vs egyik komoly teljesítménye volt a Joó Hajnalka által kiperelt Századvég-anyagok feldolgozása és publikálása. A kormány háttérintézményének pellengérre állítása annak a jele volt, hogy a Fidesz számára kellemetlen anyagok publikálását nem akadályozza a tulajdonos. Ebben forrásaink szerint is szerepe volt Lebhardtnak, aki egy megbeszélésen azzal a felvetéssel szembesült az új tartalomigazgató részéről, hogy a Századvég-ügy nem szerencsés a cégcsoport számára, mert „nem lehet ezt jól kommunikálni kifelé”. Az is felmerült, hogy a Századvéggel kapcsolatban pozitívabb dolgokról is kellene írni – ezt azonban a Vs főszerkesztője elhárította. György Bence nem kívánt nyilatkozni, azt azonban jelezte, hogy nem szándékozott beleszólni tartalmi ügyekbe a Vs-nél. |
| Privatizáció, bridzs, Gyuri Szemerey Tamás vagyonát a napi.hu 2013-ban 11,4 milliárd forintra becsülte. Az üzletember még a ’80-as években kezdett vállalkozni, miután pályakezdőként nem tetszett neki az üzemmérnöki élet. Előbb a ruhabizniszbe szállt be, majd a rendszerváltás után az ékszerüzletbe is belekóstolt, s a privatizáció során több céget szerzett – írja a Haszon. Invesztált az építőiparba, 1995-ben megalapította BanKonzult nevű cégét. (Ezen át intézi több üzletét, s a cég többségi tulajdonosa a Növekedési Hitelbanknak. Azt a 444.hu írta meg, hogy Szemerey bankja 2015-ben egy Szemerey-cégnek adott hitelt – ami törvényellenes lenne.) Expanzió jellemzi a ’90-es évek végét: energetikai bevásárlások, élelmiszerexport és gyógyszeripar az új területek, de a balatoni vendéglátásba is beszállt. Egy 2008-as cikk szerint „Szemereynek azóta is alapelve, hogy nyitott az üzleti tervekre, de csak tulajdonszerzésért cserébe támogatja azokat”. 2010 után Nigéria és Brazília felé terjeszkedne, de kínai cégekkel is tárgyalt. Matolcsy György unokatestvére megszállott bridzselő, a jegybank elnökével rendszeresen kártyáznak. |
