"Minden leletem negatív lett, de én nem akarok így élni: egy időzített bomba van bennem, és megőrülök a tudattól, hogy bármikor kiszakadhat, és befolyhat a szerveim közé a benne lévő anyag, amibe ki tudja, miket kevertek. Biztosan kicseréltetem, bár egyelőre fogalmam sincs, miből fogom kifizetni" - mondja Klára, egyike annak a 4000-5000 magyar nőnek, akinek a mellnagyobbító műtétje során PIP-implantátumot ültettek be. A francia PIP (Poly Implant Prothese) cég több mint tíz éven át gyártott olyan implantátumokat, melyekbe orvosi szilikon helyett a jóval olcsóbb, ugyanakkor egészségügyi célokra finoman szólva nem alkalmas ipari szilikont töltöttek. Majd exportálták e remek terméket 65 országba, hogy ma világszerte nagyjából 300 ezer nőnek legyen könnyen kiszakadó, a környező szöveteket ipari szilikonnal elárasztó műmelle. 2010 tavaszán derült ki a turpisság - előbb az angol, majd a francia hatóságok kezdtek vizsgálódni a feltűnően gyakran széteső implantátumok ügyében - a nagy leleplezést a cég és annak vezetője elleni eljárás, a PIP-ek beültetésének globális letiltása, több ezer per és persze világraszóló pánik követte. Az egészségügyi szervek és a szakhatóságok országonként más-más módon reagáltak a hírre. (Lásd Tokkal, tok nélkül című keretes írásunkat.) Nem csoda, hogy itthon sem tisztázott a felelősség kérdése, mint ahogy az sem, hogy az egyes műtéteket elvégző klinikáknak hogyan kellene eljárniuk, illetve hogy az érintett nők kihez fordulhatnak segítségért, ha a klinika, ahol beléjük rakták a veszélyesnek minősülő implantátumot, elzárkózik a segítségnyújtástól. Ez utóbbi ugyanis nem ritka!
Fotó: MTI
Klára csak úgy volt hajlandó nyilatkozni, ha nemcsak teljes nevét, korát, de a műtétet végző orvos és a klinika nevét sem írjuk le. A nő nem tudta, hogy milyen implantátum van a testében, zárójelentésében ugyanis a méreten kívül semmi sem szerepelt - bár a vonatkozó szabályok értelmében a méret mellett a típust és a gyártmányt is fel kell tüntetni.
Cserél, perel
A klinika a következő "bakit" ott követte el, hogy - ismét csak előírást szegve - nem értesítette Klárát arról, hogy két évvel ezelőtt PIP-implantátumot kapott. Ő telefonált pár hete a klinikára, így tudta meg, hogy mit ültettek be neki, és azt is, hogy nem áll módjukban térítésmentesen kicserélni. De még az ultrahangos vizsgálatért is, amivel azt ellenőrizték, hogy nem szakadtak-e ki Klára PIP-implantátumai, a szokásos árat számolták fel. Ahogy Klára elmondta, "hosszas vívódás után méltányos árat" ajánlott fel a klinika a csereműtétért: a korábbi beavatkozás cirka hetven százalékáért (majd' 500 ezer forintért) szednék ki a mostani és tennék be az új implantátumokat. "Ők rakták belém a PIP-et, ők ajánlották, hogy megbízható, és akkor most ennyi pénzt akarnak tőlem kérni, hogy kicseréljék, miután kiderült, hogy veszélyes?! Ez annyira inkorrekt és gusztustalan! Ráadásul sem orvosilag, sem emberileg nem tartom őket megbízhatónak, úgyhogy máshol fogom megcsináltatni a csereműtétet" - fakadt ki Klára.
Kérdésünkre, hogy miért nem akarja elárulni a vele nem túl etikusan eljáró klinika nevét, elmondta, hogy nem akarja magára haragítani őket: még mindig várja, hogy kiadják az implantátumai adatait, szükség van ugyanis rájuk az új műtéthez. Emellett fontolgatja, hogy perli az intézményt - most épp sorstársakat gyűjt az előreláthatólag több százezer forintos bírósági eljáráshoz. Elmondása szerint nem megy könnyen, hiába ismer sok nőt, akik hasonló cipőben járnak, a többség nem akar harcolni.
Önmagában is furcsa, nemzetközi viszonylatban pedig érthetetlen, hogy itthon csak három érintett indított pert a PIP-ügyben: Franciaországtól kezdve Anglián és Németországon át Venezueláig károsult nők ezrei fogtak össze és léptek fel együttesen a gyártó, a forgalmazók, illetve a klinikák ellen. Dr. Pongrácz Krisztina ügyvéd szerint, aki az egyik magyarországi pereskedőt képviseli, több oka is van a hazai passzivitásnak: a klinikák felelőssége a műtéttől számított három éven belül állapítható meg, és sokaknak ennél régebben ültették be a PIP-et. A műtétet végző intézmény mellett a forgalmazó tehető felelőssé az ügyben, ám a Vidal Medical Kft.-ről tudni lehet, hogy a csőd szélén áll, gyakorlatilag fizetésképtelen. A legfőbb felelős természetesen maga a gyártó, ám a céget felszámolták, a felelősségbiztosítója pedig azzal hárítja el a kár kifizetését, hogy tudatos bűncselekmény történt. "Emellett azt látom, hogy mindenki fél. Nem tudom, hogy mitől. Talán abban reménykednek, ha csendben maradnak, majd csak jó útra tér az intézmény, amelyik ellátta őket" - mondja a jogász, hozzátéve, hogy sok nővel beszélt, akikkel, miután visszamentek a klinikára, rendkívül durván és elutasítóan bántak. Vagy azzal igyekeztek megnyugtatni őket, hogy ez csak egy médiacirkusz, nincs semmi baj az implantátumokkal." A pereskedés ellen szól az is, hogy aki ilyesmibe vágja a fejszéjét, fizetheti a súlyos költségeket, ám sokan a mai napig törlesztik mellnagyobbító műtétjük részleteit. Ráadásul most kezdhetnek egy csereműtétre gyűjteni - ha nem akarnak a veszélyes anyaggal a szervezetükben élni.
Az itthon és külföldön egyaránt tisztázatlan felelősséggel kapcsolatban a jogász elmondta, hogy a műtétet végző klinika azért perelhető, mert olyan, összetett szolgáltatást nyújt a nőknek, amely egyrészt a műtéti beavatkozásból, másrészt az implantátumok értékesítéséből tevődik össze. Ha nem ők értékesítenék az implantátumokat, akkor nem tartoznának felelősséggel, mint ahogy nem felelősek a PIP-et beültető orvosok sem - feltéve, hogy nem egyéni vállalkozóként, hanem egy cégen (klinikán) belül végezték el a műtétet. "Egy adásvétellel vegyes megbízási szerződés jött létre a páciens és a klinika között, az értékesített termék minőségéért az intézmény szavatosságot kell, hogy vállaljon" - mondta Pongrácz Krisztina, hozzátéve, hogy mivel ügyfelének 2006-ban ültették be az implantátumát, ők a klinikát nem, csak a hazai forgalmazót perelik. Kérdésünkre, hogy ha a csőd szélén áll a cég, akkor miben reménykednek, az ügyvéd elmondta, hogy másfél éve perelték be a céget, amikor még nem lehetett tudni, hogy időközben tönkremegy, mint ahogy azt sem, hogy ilyen sok nőt érint a dolog. "Reméljük, hogy még van a cégben annyi tartalék, hogy nekünk fizetnek, de akik most indítanának pert, azoknak a kifizetésére már szinte biztos, hogy nem lesz fedezet" - vázolta a nem túl derűs helyzetet a jogász.
Vándorolni kezd
A felelősség kérdése mellett az is kissé zavaros, hogy pontosan mi a probléma a PIP-implantátumokkal - a hazai és a külföldi sajtóban rémhírek, rémhírcáfolatok, tudományos tények, tudományos tényeket cáfoló még tudományosabb tények sokasága jelent meg, és nemritkán az illetékes hatóságok álláspontja és javaslatai sem egyértelműek. Leghitelesebbnek a francia egészségügyi hatóság, az AFSSAPS egy évig tartó vizsgálódásainak eredménye tűnik, mely szerint olyan részecskék vannak az implantátum belsejében, amelyek "megeszik" az implantátum falát, és az anyag kijut a szövetek közé. A tesztek többszöri ellenőrzés után megállapították, hogy nem rákkeltőek és az emberi szervezetre nem is mérgezőek azok az anyagok, amik az implantátum kiszakadása esetén a környező szövetekbe jutnak. Ugyanakkor, ha a PIP-implantátum kiszakad, jó eséllyel létrehoz egy steril kémiai gyulladást, melynek furcsamód nincs semmiféle jele; a kiszakadt implantátumokkal rendelkező nők teljesen tünetmentesek, nincs se lázuk, se fájdalmuk, maximum a helyi nyirokcsomó tud megdagadni. "Más típusú implantátumoknál, ha kiszakadás történik, megvastagodik a tok, de a PIP-implantátumok esetében elvándorol a szilikon a nyirokcsomóba, mielőtt létrehozhatna egy tokot a szervezet - magyarázza dr. Molnár Csaba plasztikai sebész. - Ha kiszakadt a tok, és a szilikon bekerült a szervezetbe, akkor több év alatt ürül ki onnan." A Magyar Plasztikai Sebész Társaság (MPHST) vezetőségi tagja szerint tetézi a bajt, hogy a csalás nem standardizált eljárás volt, tehát véletlenszerűen hol jó implantátumot gyártottak, hol rosszat, így nem lehet tudni, hogy az utóbbi tíz évben készült implantátumok közül melyik veszélyes, és melyik nem.
Molnár Csabát a PIP-problémát tárgyaló fórumok egyébként saját hősükként ünneplik, miután kezdeményezésére az MPHST nemrég kiadott egy ajánlást, amelyben arra kéri tagjait, hogy méltányosan járjanak el, tehát azok az orvosok, akik a korábban általuk beültetett implantátumot cserélik ki, "csak és kizárólag az indokolt tényleges költségeket terheljék a páciensekre, saját munkadíjukat nem felszámítva. Más által beültetett implantátumok cseréjekor is javasoljuk, hogy a műtétet jelentős árengedménnyel végezzék el." Kérdésünkre, hogy nem lehetne-e teljesen ingyen elvégezni a csereműtéteket, elvégre a páciensek nem tehetnek róla, hogy rossz terméket kaptak, Molnár azt válaszolta, hogy sehol a világon nincs olyan gyakorlat, hogy az orvosnak kellene megvennie és behelyeznie egy új implantátumot. "Addig nem lehet várni, amíg a gyártó elleni eljárás, illetve a perek lezárulnak, hisz évekbe telhet, mire ítélet születik a kártalanítások ügyében - ezért javasoljuk a kollégáknak, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy enyhítsük a károkat. Felvettük a kapcsolatot más gyártókkal, illetve a hazai forgalmazókkal, hogy adjanak kedvezményes árakat a PIP-implantátumok cseréjéhez - a lényeg az, hogy próbáljuk meg úgy megközelíteni ezt a dolgot, hogy senki se a haszonszerzés lehetőségét lássa benne."
Bár az orvosok nem kötelezhetőek arra, hogy etikusan és empatikusan járjanak el, és ne próbáljanak meg üzleti hasznot húzni a több ezer pórul járt nőből, az utóbbiaknak lehetőségük van egyrészt olyan orvost/klinikát keresni, ahol korrekten bánnak velük, másrészt (például ha Klárához hasonlóan nem kapják meg a szükséges dokumentumaikat) az ÁNTSZ-hez vagy az Orvosi Kamarához fordulhatnak jogorvoslatért.
Ha van rá pénze
Miután a hivatalos szervek a PIP-implantátumokat alapjáraton nem tartják veszélyesnek, ajánlásuk szerint (amelyet hazánk lényegében a francia szakhatóságtól vett át) eltávolításuk csak kiszakadás esetén indokolt, amúgy meg elég félévente kontrollvizsgálatot végezni. Persze azok a nők, akik valami furcsa oknál fogva nem kívánnak együtt élni egy rossz minőségű, kiszakadás esetén a szövetek közé ipari szilikont juttató dologgal a mellükben, kicseréltethetik - ha van rá pénzük. Máskülönben nem megy, mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a cserét nem, maximum egy problémás implantátum kivételét finanszírozza, de azt is csak abban az esetben, "ha az implantátum életveszélyes helyzetet, betegséget idéz elő, és a beteg az egészségbiztosítóval finanszírozási szerződésben álló egészségügyi intézménybe kerül". Kérdés, hogy miképp idézhet elő életveszélyes helyzetet vagy betegséget valami, ami az egészségügyi szervek (melyek körébe az OEP is tartozik) állítása szerint nem veszélyes. Mint ahogy azt sem tudni, mi lesz azokkal a nőkkel, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy kiszedessék magukból azt a valamit, aminek a beültetéséért kisebb vagyont fizettek, és aminek rossz minőségéért, illetve egészségkárosító hatásáért úgy tűnik, senki sem vállalja a felelősséget.
Tokkal, tok nélkülA kezdeti káosz és pánik után a legtöbb ország egészségügyi szervei elfogadták a francia hatóság vizsgálatának az eredményét, és nyilatkozatot adtak ki arról, hogy a PIP nem veszélyes, és csak akkor kéne kivenni, ha sérült a tok. Ugyanakkor az angol The Royal College of Surgeons kiadott egy közleményt, amely szembement a kormány azon véleményével, hogy semmi értelme kiszedetni a PIP-eket, s felszólította a klinikákat és az orvosokat, hogy etikusan járjanak el, tehát ne kérjenek pénzt a csereműtétért. A nagyjából 50 ezer brit nőt érintő botrány hatására az angol egészségügyi miniszter vizsgálatot rendelt el a szabályozó szervekkel, valamint a magánklinikákkal szemben. Világszerte több ezer pert indítottak a gyártó, illetve a helyi forgalmazók és klinikák ellen - az érintett nők többsége csoportosan nyújtott be keresetet. |
