A lehető legtöbb szabadság - Szelevényi Ákos zenész

  • rés a présen
  • 2016. október 3.

Snoblesse

Elégia koncert - bemutató október 5-én, 19 órakor.

rés a présen: Mi hívta életre az Elégia koncertet?

Szelevényi Ákos: 2001-ben kaptam egy felkérést az amiens-i nemzetközi filmfesztiváltól, hogy készítsek egy filmes koncertet egy olyan magyar származású filmrendező filmje köré, aki aztán nagy karriert járt be Hollywoodban. Az ötletet snassznak tartottam rögtön. Sorban elküldtek hét vagy nyolc filmet – egyik érdektelenebb volt, mint a másik –, végül, miután nem volt meg a kellő kiindulópont, csak a keret, én ajánlottam az Elégiát, ami igen fontos film nekem régóta. 19 perces és nem néma, így azt a megoldást találtam, hogy az általa inspirált, kicsit több mint egyórás zenét előadjuk, majd levetítjük a filmet, de csendben. A koncert közben egy fotós munkáit diavetítettük kétszer tíz percben sztereóban, Oskar Kokoschka A látás iskolája című műve szellemében, de ez a munka sajnos eltűnt.

false

 

Fotó: Matthias Creutziger

rap: Mikor lesz a magyarországi bemutató?

SZÁ: Budapesten az Uránia filmszínházban lesz a bemutató október 5-én, 19 órakor. A zenekar az elmúlt hónapokban megismert és megszeretett magyar kreatív zenészekből áll össze erre az alkalomra. Ajtai Péter (bőgő), Porteleki Áron (dob, ütőgardon, brácsa), Miklós Szilveszter (dob, ütőgardon) és Kováts Gergő (szaxofon, basszusklarinét). Az egyetlen eredeti tag Benkő Róbert bőgős, de itt lesz Valentin Ceccaldi francia csellóművész, a fiatal francia generáció egyik legtehetségesebb alakja, és a hangmérnökök fejedelme, Jean-Philippe Dupont.

rap: Hogyan illeszkedik e koncert a pályádba?

SZÁ: Ez a mű pont akkor íródott, amikor kezdtem teljesen feladni a zene bármilyen megírását, lekötését és a teljesen szabad, illetve az előre el nem határozott zenét szerettem volna kultiválni, annak az elementáris erejében hinni. Itt tehát van – a filmtől inspirálódott – tematika, de meghatározó szerepe van az ezekből kibontakozó improvizációknak is. Az ezt követő periódusban csak szabad zenével foglalkoztam, zeneírási igényeimet a Nagy Józseffel készült darabok keretein belül éltem ki, de ott is arra törekedve, hogy a lehető legtöbb szabadság jellemezze a végkifejletet.

rap: Mi lesz a produkció további sorsa?

SZÁ: Beszélünk olyan lehetőségekről, hogy környékbeli vidéki városokba is eljuthasson a darab, az eddigi felvételekből készült egy lemez, ami kiadásra vár, az eseményről pedig film készül.

rap: Mikor találkozhatunk még veled?

SZÁ: Október 8-án, 19 órától játszunk Miklós Szilveszterrel duóban Székesfehérváron, a Szabadművelődés Házában. 11-én Pesten, a Lumen kávézóban, aztán 22-én Szlovákiában. November 4-én ismét Budapesten leszek, és a Vízivárosi Galéria Keppel Gyula-gyűjteményében Ajtai Péterrel zenélek egy kiállításmegnyitón. Egyébként pedig lemezbemutató koncertre készülünk duóban Porteleki Áronnal, kvartettben Ajtai Péterrel, Pozsár Mátéval és Miklós Szilveszterrel, s eredetileg a terv az, hogy az Urániában havonta egyszer koncertet adjak a különböző nemzetközi formációimmal.

rap: Hol van a boldogság mostanában?

SZÁ: Szakmailag továbbra is Franciaországhoz kötődöm, most készültem el két új kreációval, melyekkel, remélem, sokat fogok utazni, de többet tudok Budapesten lenni, mint azelőtt, s az említett zenészekkel-barátokkal is komoly terveim vannak. Amikor valóban ráérek, akkor a Vajdaságban vagyok, Magyarkanizsán, ami nagyon fontos és inspiráló nekem, például most nyáron Ajtai Petyával ott készítettük el egy színházi darab zenéjét. Ez az állandó ingázás a különböző világok között ideális, s úgy érzem, hogy egészséges egyensúlyt nyújt számomra, és kielégíti szakmai és emberi, illetve lelki igényeimet. Nem tudnék vagy inkább nem szeretnék úgy dolgozni, turnézni, hogy ne legyen módom rendszeresen megmerítkezni a Tiszában, vagy ha nem tudnék apaként a gyerekeimmel lenni. Jó érzés arra gondolni, hogy mindannak, amit igyekszünk véghezvinni, van tétje, értelme, magyarán van remény, még ha nem is túl rózsás a helyzet a világban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.