A Place To Bury Strangers

  • 2013. október 2.

Snoblesse

Fejfájásig túlvezérelt, szépséges gitárzaj New Yorkból.
false

„Ők is a nyolcvanas évek iránti nosztalgia divatjának áldozatai, mint manapság annyian, de mellettük szól, hogy nem a táncolható ritmikára helyezik a hangsúlyt, hanem a szanaszét torzított, fejfájásig túlvezérelt gitárhangzásra” – írtuk a New York-i zenekarról elismerően a felbukkanásuk idején. A torzítás szóba hozása esetükben egyszerűen megkerülhetetlen, hiszen a zenekar vezérének, Oliver Ackermann-nak a cége, a Death By Audio olyan príma effektpedálokat gyárt, amelyekre a Nine Inch Nails vagy a U2 sem tud nemet mondani. Most pedig élőben is meghallgathatjuk (de alighanem inkább belesüketülhetünk), meddig mennek el Ackermann és társai a pedálokkal irányított, a noise/posztpunk/shoegaze háromszögbe feszített, kékesfehér, felemelő zajongásban.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.