Emika

  • 2013. október 6.

Snoblesse

Egy kiváló és érdemes művész – intelligens elektronikus popzenével a tarsolyában.
false

A cseh származású művésznő pont jókor és jó helyen nőtt fel – második hazájában, Angliában, s azon belül Bristolban magába szívhatta mindazt, amit a modern, revolutív, basszusközpontú elektronikus tánczenékről tudni lehet és illik. Ezt követően viszont Berlinben kötött ki, ahol az e-zene más szentélyeiben (például a legendás Berghain klubban) sajátíthatta el, mit jelent a közép-európai értelemben vett techno-szenzibilitás. S eközben rendületlenül dolgozott, alkotott, gyártotta a néhol kifejezetten dalszerű szerzeményeit: ennek gyümölcse már két album és számtalan élő fellépés – nálunk például (visszajáró vendég lévén) éppen érik a harmadik visszatérés.

Emika című 2011-es első lemezén egy kivételesen érzékeny, a hatásokat saját magán gondosan átszűrő, s azokat szublimáló, remek kompozíciós érzékkel bíró alkotót ismerhettünk meg, a második (Dva, azaz anyanyelvén Kettes című) albumon pedig sok tekintetben a hagyományosabb, személyesebb kompozíciók dominálnak, s ez a zeneanyag is minimum figyelemre méltó: gazdag rejtettebb és nyilvánvalóbb finomságokban. Bízunk benne, hogy kétségtelen színpadi jelenléte sokakat lenyűgöz majd, s hogy az ember-gép kentaurként működő produkció minden elemében lejön a színpadról, és működni kezd a tánctéren. Előtte hazai oldalról Marge mutatja be Stronger című kislemezét vadiúj felállással, táncosokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.