Emika

  • 2013. október 6.

Snoblesse

Egy kiváló és érdemes művész – intelligens elektronikus popzenével a tarsolyában.
false

A cseh származású művésznő pont jókor és jó helyen nőtt fel – második hazájában, Angliában, s azon belül Bristolban magába szívhatta mindazt, amit a modern, revolutív, basszusközpontú elektronikus tánczenékről tudni lehet és illik. Ezt követően viszont Berlinben kötött ki, ahol az e-zene más szentélyeiben (például a legendás Berghain klubban) sajátíthatta el, mit jelent a közép-európai értelemben vett techno-szenzibilitás. S eközben rendületlenül dolgozott, alkotott, gyártotta a néhol kifejezetten dalszerű szerzeményeit: ennek gyümölcse már két album és számtalan élő fellépés – nálunk például (visszajáró vendég lévén) éppen érik a harmadik visszatérés.

Emika című 2011-es első lemezén egy kivételesen érzékeny, a hatásokat saját magán gondosan átszűrő, s azokat szublimáló, remek kompozíciós érzékkel bíró alkotót ismerhettünk meg, a második (Dva, azaz anyanyelvén Kettes című) albumon pedig sok tekintetben a hagyományosabb, személyesebb kompozíciók dominálnak, s ez a zeneanyag is minimum figyelemre méltó: gazdag rejtettebb és nyilvánvalóbb finomságokban. Bízunk benne, hogy kétségtelen színpadi jelenléte sokakat lenyűgöz majd, s hogy az ember-gép kentaurként működő produkció minden elemében lejön a színpadról, és működni kezd a tánctéren. Előtte hazai oldalról Marge mutatja be Stronger című kislemezét vadiúj felállással, táncosokkal.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.