Dexter ihlette képek a Mozsárban

  • 2012. március 30.

Snoblesse

Alina Poulaine festményeit a Dexter című tévésorozat ihlette.


Még nem született meg az az összegző tanulmány, mely az amerikai tévésorozatok társművészetekre gyakorolt hatását taglalja, de az biztos: a Drót, a Maffiózók vagy a Dexter számos nem filmes alkotót is megihletett. Nemrégiben Marno János költő árulta el a Maffiózók iránt érzett heves rajongását (interjú vele itt), most meg itt egy teljes kiállítás, melyet nem más, mint a sorozatgyilkosok sorozatgyilkosa, Dexter ihletett. Alina Poulaine mexikói képzőművész képeinek Dexter az ihletője, vagy ahogy a művésznő fogalmaz: „A főszereplő azokról a belső hangokról beszél, amelyek megmondják az embernek, mit tegyen azoknak az élményeknek az alapján, amelyeket életünk során már átéltünk. Ez késztetett arra, hogy bemutassam a sötét oldalt – az emberek legsötétebb oldalát, amit csak ismerek, s vele együtt a magamét is, amely valamiféle fájdalmas automatizmussal ismétlődik minden cselekedetemben.” A Dexter ihlette képek április 19-én láthatók a Mozsár Galériában.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.