Dexter ihlette képek a Mozsárban

  • 2012. március 30.

Snoblesse

Alina Poulaine festményeit a Dexter című tévésorozat ihlette.


Még nem született meg az az összegző tanulmány, mely az amerikai tévésorozatok társművészetekre gyakorolt hatását taglalja, de az biztos: a Drót, a Maffiózók vagy a Dexter számos nem filmes alkotót is megihletett. Nemrégiben Marno János költő árulta el a Maffiózók iránt érzett heves rajongását (interjú vele itt), most meg itt egy teljes kiállítás, melyet nem más, mint a sorozatgyilkosok sorozatgyilkosa, Dexter ihletett. Alina Poulaine mexikói képzőművész képeinek Dexter az ihletője, vagy ahogy a művésznő fogalmaz: „A főszereplő azokról a belső hangokról beszél, amelyek megmondják az embernek, mit tegyen azoknak az élményeknek az alapján, amelyeket életünk során már átéltünk. Ez késztetett arra, hogy bemutassam a sötét oldalt – az emberek legsötétebb oldalát, amit csak ismerek, s vele együtt a magamét is, amely valamiféle fájdalmas automatizmussal ismétlődik minden cselekedetemben.” A Dexter ihlette képek április 19-én láthatók a Mozsár Galériában.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.