Az Élő Fény

  • 2015. február 10.

Snoblesse

A nagyon kortárs Soharóza találkozása a nagyon 12. századi apátnővel.

Ki hallott már Hildegard von Bingenről? A telefonkönyvben hiába is keresnék, hacsak nincs kéznél egy 12. századi Yellow Pages, Hildegard ugyanis a régmúlt 1100-as években élt és alkotott: Istent szolgálta, kolostort építtetett, utazott, gyógyított, zenét szerzett és nagy emberek tanácsadója volt. Ordo Virtutum című műve a Soharóza kísérleti kórusszínházi előadásaként kerül most a budapesti Bakelit Multi Art Center színpadára – az eredetitől teljesen eltérő formában.

false

A Soharóza zenei vezetője, Halas Dóra így találkozott Hildegarddal:

HD: Én személy szerint nem ismertem Hildegardot, a Zeneakadémián szerintem nem tanítják zenetörténetből – vagy csak nem figyeltem azon az órán. Az egyik Soharóza-tag küldött át nekem egy zenei rádiós linket, amin egy amerikai kórus párhuzamba állította Hildegardot Meredith Monkkal. Ettől teljesen begőzöltem. Mindezek után jött a felismerés, hogy Hildegard mennyire a hagyományostól eltérő módon gondolkodott sok mindenben. Önmagában lenyűgözőnek találtuk azt a tényt, hogy létezett 900 éve egy ember, akinek több különböző témában teljes írásai maradtak fenn. Amikor pedig beleolvastunk ezekbe az írásokba, nem hittünk a szemünknek: a látomások élénk képei, a gyógyító könyvek szexuális vonatkozású fejezetei, az abszurd témájú rajzok, a zenei különcködések, a mesterséges nyelv, amit ő hozott létre… Nem volt olyan témájú kutatásunk vele kapcsolatban, amire ne az lett volna a zsigeri első reakciónk, hogy „Mi van!?!”

A teljes interjú itt olvasható. Előadások: február 21–22. szombat–vasárnap, 19.00 óra. Mindkét előadás után közönségtalálkozó lesz Ránki Júlia moderálásával.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.