Egyszer volt, hol nem volt…hu

  • 2015. február 10.

Snoblesse

Előadás Ózról és a mai magyar közállapotokról.


Aktuálisabb, mint valaha – szokás mondogatni egy-egy klasszikus színmű időszerű leporolása alkalmával, de aktualitásban még Shakespeare sem verheti a tegnapi (vagy mai) újsághírek ihlette darabokat. A Bárkában már jó ideje megy a West Balkán tragédiájáról íródott East Balkán, a Katonában a Cigányok és az Illaberek megy rá a mai magyar valóságra, a Scallabouche pedig Gyöngyöspatát választotta előző előadása főszereplőjéül. Az improvizációs előadásairól és remek angol kiejtéséről ismert társulat ezúttal kimozdul Gyöngyöspatáról, és az egész országot veszi szemügyre, de a szereplők régről ismertek: a helyismeret nélküli társadalomkutató, a magyarul sem beszélő tolmács, és az anyagias reklámszakember visszatér. Előadás Ózról és a mai magyar közállapotokról.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.