Az utolsó orgazmus

  • 2014. május 23.

Snoblesse

Többszörös (utolsó) orgazmus – a Müsziben.
false

The Ethical Slut, vagyis Az etikus ribanc – ez a címe annak az 1997-ben megjelent könyvnek (magyarul Szexbolondok illemtana címmel jelent meg), amelyben a szerzők a kölcsönös egyetértésen alapuló, nem monogám kapcsolatok természetét elemezték, és nem csak elemezték, de praktikus tanácsokkal is ellátták az érdeklődőket. A hiánypótló könyvet állítólag Nina Hartley feminista pornósztár mutatta meg John Sable-nak, aki Multiple O címmel írt is belőle egy színdarabot. A darab főszereplője egy tipikus nagyvárosi, középosztálybeli pár: házasok, szeretik egymást, és mindkettőjüknek – férjnek és feleségnek is – van barátnője. Az etikus nem monogámiát körüljáró darabot a Budapesti Anarchista Színház jóvoltából a hazai közönség is megismerheti. A produkcióban szereplő Paizs Miklós, vagyis Sickratman így foglalta össze az előadás leglényegét: „Ő és én, vagy ő és ő és én, vagy ő és ő és ő és én, vagyis mi egyszerűen boldogok akarunk lenni. Egymással, egymásban és egymás által, etikusan. Ámen.”

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.