| ||
A múlt jótékony ködébe vesző 2001-ben történt, hogy a Narancs megkörnyékezte kérdéseivel az interjúfóbiás Viktor Pelevint, és ő nem is volt rest válaszolni – például erre:
Magyar Narancs: A Generation P egy olyan fiatalemberről szól, aki költő szeretne lenni, aztán az új orosz üzleti körökben találja magát, majd egy bizonyos virtuális világban, ahol a politikai életet számítógépeken „animálják”, azaz a politikusok nem léteznek a valóságban, csak számítógépes animáció termékei. Úgy gondolja, hogy a komputertechnológia valóban létrehoz egy vadonatúj világot (egy „szép új világot”)? Mellesleg köztudott önről, hogy nagyon ért a számítógéphez, szeret lubickolni ebben az új közegben. Ugyanakkor van az írásainak némi apokaliptikus tartalma, amely éppen ehhez a virtuális világhoz kapcsolódik. Vagy rosszul érzékelem?
Viktor Pelevin: Nem hiszem, hogy a számítógépek vadonatúj világot hoznak létre. Nem hoznak létre mást, csak új világmárkákat. Nem lesz „brand new world”, csak „new world brands”. A számítógépek csak számolnak és utánoznak – mint az ügyvédek. Nem hiszem, hogy a számítógép felszabadítja az embert, inkább még jobban gúzsba köti. Manapság a legtöbb ember – különösen a legfejlettebb országokban – többet dolgozik, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Ami írásaim apokaliptikus oldalát illeti, ami a számítógépekkel lenne összefüggésben – sajnos nem vagyok egy cyberpunk Szent János, pedig milyen nagyszerűen festene ez egy fülszövegen! Különben mielőtt az ember megírja az apokalipszisét, először be kell fejeznie az evangéliumokból ráeső részt. Különben senki sem fogja komolyan venni az apokalipszisét.
A nem cyberpunk Szent János regényéből készült filmet (rendező: Victor Ginzburg, főszereplő: Oleg Taktarov) a Müszi Közép-kelet-európai Filmklubjában vetítik.
