A Goethe Intézet bejárata sok mindent (és sok mindenkit) látott már, nem lehet szó nélkül hagyni például azt a magányos hóembert, mely a téli hónapokban állomásozott az intézet előtt, és az őt megölelőkből nyerte energiáit. Melyekből az épületnek is jutott: minél többen ölelték ugyanis a hóembert, annál színesebb lett az épület homlokzata is. Az ölelésre kiviruló hóember ugyan már nincs közöttünk (alighanem nyári álmát alussza valahol), de a Goethe Intézet homlokzata ölelés nélkül is képes felderülni: ezen az estén fény és hangjáték tanúi lehetnek mindazok, akik szembe találják magukat a híres homlokzattal.
