Csontok és skalpok

  • 2016. augusztus 23.

Snoblesse

Lesújt a bone-tomahawk!
false

Kritikusunknak bejött a western+horror+Kurt Russell keveréke: „A rövid, gazdaságos előkészítést (igen, a vadnyugat a jók, a rosszak és a még rosszabbak földje) lendületes kilovaglás követi, vagyis az ismerkedés a tájjal (hol lankás, hol meredekebb) és a csapatba verődött szereplőkkel. Az egyiknek hamburgi távcsöve van és mélyről jövő indiángyűlölete, a másiknak (Kurt Russell) szakálla és kifejlett igazságérzete, a harmadiknak sérült lába és elrabolt – kannibalizmusra hajló indiánok elhurcolta – felesége, a negyedik meg öreg és sokat beszél. Mi ez, ha nem messze az átlagon felüli, vadnyugati jellemábrázolás! Mindenki kap legalább két ecsetvonást, és ezzel már­is többet teljesít a film, mint azt remélni mertük. Szóval előkészítés, lovaglás, ismerkedés és a végére maradt a legjobb: a fergeteges, rég­óta várt vérengzés változatos eszközökkel; nyíllal, pisztollyal és a címadó csonttomahawkkal (Bone Tomahawk a film eredeti címe).”

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.