Csontok és skalpok

  • 2016. augusztus 23.

Snoblesse

Lesújt a bone-tomahawk!
false

Kritikusunknak bejött a western+horror+Kurt Russell keveréke: „A rövid, gazdaságos előkészítést (igen, a vadnyugat a jók, a rosszak és a még rosszabbak földje) lendületes kilovaglás követi, vagyis az ismerkedés a tájjal (hol lankás, hol meredekebb) és a csapatba verődött szereplőkkel. Az egyiknek hamburgi távcsöve van és mélyről jövő indiángyűlölete, a másiknak (Kurt Russell) szakálla és kifejlett igazságérzete, a harmadiknak sérült lába és elrabolt – kannibalizmusra hajló indiánok elhurcolta – felesége, a negyedik meg öreg és sokat beszél. Mi ez, ha nem messze az átlagon felüli, vadnyugati jellemábrázolás! Mindenki kap legalább két ecsetvonást, és ezzel már­is többet teljesít a film, mint azt remélni mertük. Szóval előkészítés, lovaglás, ismerkedés és a végére maradt a legjobb: a fergeteges, rég­óta várt vérengzés változatos eszközökkel; nyíllal, pisztollyal és a címadó csonttomahawkkal (Bone Tomahawk a film eredeti címe).”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.