Csontok és skalpok

  • 2016. augusztus 23.

Snoblesse

Lesújt a bone-tomahawk!
false

Kritikusunknak bejött a western+horror+Kurt Russell keveréke: „A rövid, gazdaságos előkészítést (igen, a vadnyugat a jók, a rosszak és a még rosszabbak földje) lendületes kilovaglás követi, vagyis az ismerkedés a tájjal (hol lankás, hol meredekebb) és a csapatba verődött szereplőkkel. Az egyiknek hamburgi távcsöve van és mélyről jövő indiángyűlölete, a másiknak (Kurt Russell) szakálla és kifejlett igazságérzete, a harmadiknak sérült lába és elrabolt – kannibalizmusra hajló indiánok elhurcolta – felesége, a negyedik meg öreg és sokat beszél. Mi ez, ha nem messze az átlagon felüli, vadnyugati jellemábrázolás! Mindenki kap legalább két ecsetvonást, és ezzel már­is többet teljesít a film, mint azt remélni mertük. Szóval előkészítés, lovaglás, ismerkedés és a végére maradt a legjobb: a fergeteges, rég­óta várt vérengzés változatos eszközökkel; nyíllal, pisztollyal és a címadó csonttomahawkkal (Bone Tomahawk a film eredeti címe).”

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.