Scott Montieth, alias Deadbeat Kanada egy romantikusan kies tájáról, az Ontario-béli Kitchenerből származik (csak mellékesen jegyeznénk meg: a városkát 1912 és 1916 között Berlinnek hívták, ám ekkor az éppen világháborúban álló országban inkább átkeresztelték, s új nevét a legendás brit tábornok után kapta). Mindez természetesen újabb adalék ahhoz, hány zseniális (jelen esetben elektronikus) zenekészítőt köszönhetünk eme tengerentúli országnak – szerencsénkre mind többen látogatnak el hozzánk is.
Deadbeatet még kreatív társai közül is kiemeli a maga visszafogott, ámde elszánt attitűdje. Nem csupán kivételes életművéért respektálhatjuk – habár remek albumai, rövidebb lélegzetű kiadványai, remixei és ami jelen esetben különösen nagy súllyal esik a latba, élő produkciói egyaránt lenyűgözőek. Ám emellett olyan, igazi aktivista személyiséget is tisztelhetünk benne, aki mindent megtesz a szcénában kulcsfontosságú digitális hangtechnikai újdonságok népszerűsítéséért.
Zenéje mindenekelőtt a nagybetűs dubban gyökrezeik: live actjeit is ez táplálja – ebből kiindulva tesz kirándulásokat a dub-techno vagy éppen bonyolultabb, összetettebb ritmikai formák felé. A súlyos, falrengető basszusok attakjára kell számítanunk – mindez a rendkívüli odafigyeléssel és ötletességgel összerakott zenefolyam hangsúlyos alátámasztására szolgál. Nem feltétlenül a táncolhatóság révén közelíti meg hallgatóját – de minden, amit csinál, szerethető, és az apró, szándékolt hibák, a tudatos váltások csak még jobban hangsúlyozzák az alkotó ember jelenlétét a vashegy mögött. Magyar részről az este folyamán két jeles lemezlovas, Isu és a nemrégiben új albummal jelentkezett Cadik teszi oda a magáét.
