Goldmark Fesztivál

  • 2013. március 20.

Snoblesse

A Monarchia–Hollywood-tengely: Goldmark Károly, Erich Korngold és Kelen Hugó művei a nyitókoncerten.
Erich Wolfgang Korngold


Erich Wolfgang Korngold

Mi sem természetesebb, mint hogy a Goldmark Fesztivál (amely az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület 1939-ben indított Művészakciójának állít emléket) a Keszthelyen született és osztrák–magyar színekben pályára lépő „nagy magyar romantikus”, Goldmark Károly életművét is megidézi, de a nyitó hangversenyen az ugyancsak monarchiabéli Erich Wolfgang Korngold szvitje is felcsendül, s ez a tény a filmtörténészkedőknek is kedves lehet, hiszen Korngoldot elsősorban mint híres-neves hollywoodi filmzeneszerzőt tartja számon az emlékezet. „A zenéim egyre rosszabbak, mert folyton Max Steinertől lopok ötleteket. Az ő zenéje viszont éppen azért javul, mert tőlem lop” – mondta állítólag az Oscar-díjas zeneszerző, Errol Flynn és Kertész Mihály gyakori munkatársa, akinek Sok hűhó semmiért szvitje is része (Goldmark Károly és Kelen Hugó egy-egy ritkaságszámba menő szerzeménye mellett) Korcsolán Orsolya és Mali Emese koncertjének.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.