Az oázis-látomás – Deák Renáta műfordító

  • rés a présen
  • 2014. május 28.

Snoblesse

Erdős Virág és Gács Anna beszélget a Szlovák Intézetben.

rés a présen: Milyen elveken alapul ma a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok fenntartása, és hogyan közvetíti ezeket a Szlovák Intézet?

Deák Renáta: A Szlovák Intézet működése elsősorban a szakértelemtől és a pénzügyi támogatástól függ. Sokban meghatározza az igazgató személyisége is. Azt tapasztaltam, hogy jobb, ha a kultúra valamelyik területén jártas ember van az intézet élén. A mostani igazgató Hushegyi Gábor művészettörténész (lapunk alkalmi szerzője - a szerk.), és ezt látni is az intézet programjain. Ért a kortárs szlovák képzőművészethez, és jó szakmai kapcsolatai vannak Magyarországon is.

rap: Vannak újabb elképzelések?

DR: Az eddigi igazgatók kicsit mintha tartottak volna a nonprofit szervezetek, polgári egyesületek bevonásától a programkészítésbe. Ez talán most változni fog. Szlovákiában viszonylag egyszerű polgári egyesületet összehozni, csak három ember kell hozzá és egy alapötlet. Így alapítottuk pár éve a barátnőimmel a Mona Sentimentalt. Ezzel tudunk pályázni a Szlovák Kulturális Minisztériumnál a szlovák kultúra külföldi népszerűsítésére. Szeretnénk új, fiatalabb közönséget is becsalogatni az intézetbe. Azt tapasztaltam, hogy nem könnyű Magyarországon "eladni" a szlovák irodalmat. Nem jut energia a könyv propagálására. Ezen a téren próbálunk segíteni. De a szlovák filmet és a színházat sem szeretnénk kihagyni a jövőben.

false

rap: Miről szól az "oázis-látomás" program?

DR: Az oázis-látomás szeretné összehozni a szlovák és a magyar irodalom olyan képviselőit, akik valami hasonlót csinálnak a saját országukban. Közös teret biztosítani a beszélgetésre, ismerkedésre. Május 29-én este 6-kor Erdős Virág és Gács Anna beszélget a Szlovák Intézetben (a VIII., Rákóczi út 15.-ben) Jana Juránovával és Ursula Kovalykkal. Bolemant Lilla moderálja a műsort. Aközös téma a nőirodalom, társadalmi és szociális problémák, a felelősségünk ezekért. Juránová már húsz éve dolgozik az Aspekt nevű feminista kiadónál és mozgalomnál, Ursula Kovalyk pedig hajléktalanokkal csinál évek óta sikeresen színházi előadásokat. Közben mindketten írók, több könyvük jelent meg magyarul is, jó volna, ha felfigyelnének rájuk. Ez a program lehetőséget nyújt ahasonló érzékenységű és elkötelezettségű itteni irodalmárokkal és aktivistákkal valódialógusra, vélemény- és tapasztalatcserére.

rap: Milyen eseményeket ajánlanál ezen túl?

DR: Az "oázist" szeretnénk folytatni. 'sszel lesz a Szlovák Intézetben egy közös bemutatója a Revue svetovej literatúry című szlovák világirodalmi folyóirat legújabb magyar számának és a Lettre folyóirat őszi szlovák összeállításának. Az Anasoft Litera szlovák irodalmi verseny legjobbjai közül válogattunk Karádi Évával. A folyóiratok szlovák és magyar szerzőinek a közreműködésére is számítunk az őszi bemutatón.

rap: Mit nézzen meg szerinted az, aki nyáron Szlovákiába megy?

DR: Pozsony hihetetlenül közel van. Izgalmas a múltja és a jelene. De rengeteg fesztivál van szerte Szlovákiában is, a leghíresebb talán a trencséni Pohoda júliusban, ahova rendszeresen meghívnak magyar zenekarokat is. A Slampoetry pódiumon is fellépnek magyar előadók. A kisebb településeken is kellemes hangulatú fesztiválok vannak, mint például a Kürti (Strekov) Borfesztivál. Kassa európai kulturális főváros volt tavaly, oda is érdemes kirándulni. A Privát Nacionalizmus kiállítás, ami most Pécsen van, onnét indult.

rap: Milyennek képzeled az ideális "szlovákmagyart"?

DR: Kérdés, hogy van-e ilyen. Létezik Szlovákiában egy fogalom: szlovmagy. Ez főleg a kevert nyelvre vonatkozik, és nagyon vicces is tud lenni annak, aki érti. De a másik jelentése lehetne egy olyan tudat, amely pozitívan értékeli a betekintés lehetőségét egy másik kultúrába.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.