Food Film Fighters a Toldiban

  • 2016. december 7.

Snoblesse

Ha eljönnek a slammerek: a Food Film Fighters a Toldiban.
false

Színészek és slammerek néznek farkasszemet a közönség és önmaguk szórakoztatása végett a Toldiban. A játék véresen komolytalan, s mind a filmszeretők, mind a slamszeretők megtalálják a számításukat. Tehát: csak a slammerek (se rokonok, se családtagok) tudják, melyik film az, amit egy kiadós slammelés formájában a szájukra vesznek. Az így született művet a színészek veszik kezelésbe, s amit a slammerek megírtak, azt ők elimprovizálják, a közönség meg törheti a fejét, hogy mi is az ihletet adó mozidarab. Résztvevők: Boncsár Sára Luca (színész), Ferencz Attila (színész), Fodor Dávid (színész), Csider István Zoltán (slammer), Simon Márton (slammer), Gábor Tamás Indiana (slammer), Bencsik Ádám Ponza (slammer).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.