| ||
Magyar Narancs: Azzal az elég blőd hasonlattal szoktak jellemezni téged, hogy te vagy „a Kárpát-medence David Bowie-ja”, de azért nyilván más zenész, zenekar is hatott rád. Neked mit jelent a popzene?
Frenk: A popzene az a Beatles, ott kezdődik és ott is végződik valahol. Ők letették azt, amiből aztán mindenki építkezik a mai napig, most itt a harmóniamenetre, énekdallamra, a zene-szöveg egységre gondolok. Bár a Beatlesnél eleinte nem volt lényeges a szöveg, csak akkor kezdett el fontossá válni, amikor elkezdtek drogozni meg Bob Dylant hallgatni.
A fenti szóváltás ebből az interjúból származik, ám az, hogy Frenk hova utazna vissza az időben, egy másik beszélgetésből derült ki:
Magyar Narancs: Ha visszamehetnél az időben, melyik korszak volna a kedvedre való, ami a zenét és a színpadi játékot illeti?
Frenk: Leginkább a 20-as, 30-as években élnék Párizsban, Berlinben vagy New Yorkban. De a 60-as évek szexuális forradalmában is szerettem volna részt venni, természetesen nem Magyarországon.
Ezen az estén viszont nagyon is a mában és nagyon is Magyarországon lép fel az előadó – vele és gitárjával az ELLÁTÓházban lehet találkozni.
