Városfilmklub Závadával és Vranikkal

  • 2013. március 21.

Snoblesse

Pest megér egy estet – Závada Péter és Vranik Krisztián szerint is.


Csajok, csajok és csajok, bulik, bulik és bulik – a generációs filmek már csak ilyenek, fiatalemberek bóklásznak a bűnös városban és keresik a nagy őt, miközben egyik emblematikus szórakozóhelyről rohannak a másikra, nehogy lemaradjanak valamiről vagy valakiről. Ez történik Nemes Gyula Egyetleneim című generációs-csajozós Budapest-filmjében, melyben a nagy ők mellett felbukkannak a nagy helyek és kirajzolódik Budapest 2005-ös bulitérképe a Zöld Pardonnal, a West Balkánnal, a Pecsával, a Szóda kerttel, az A38 hajóval és természetesen a Szigettel. Nemes nagyfilmje és Müller Péter Sziámi kisfilmje (Mi jut eszembe az énekesnőről?) vezeti fel Závada Péter költő-dalszövegíró és Vranik Krisztián „Krizsó” zenei producer beszélgetését, melynek középpontjában Budapest underground helyei és tipikus underground arcai állnak.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.