Haszidok a Jurányiban

  • 2015. május 11.

Snoblesse

És mind a negyedik kaput keresik.
false

Tíz éve mutatták be a Radnótiban A negyedik kapu című, a haszidok világáról szóló darabot (vagy ahogy a címlapon szerepelt: klezmerdarabot), melynek megírására Jíři Langer prágai író Kilencedik kapu című könyve, az abban megjelent haszid mesék és legendák ihlették a szerzőt, Kárpáti Pétert. Akkor Csányi Sándor és Cserhalmi György adta a haszidot, a mostani előadásban Fodor Tamás és Nagy Zsolt teszi ugyanezt Tóth Ildikó és Sipos György társaságában. Anno így írtunk Kárpáti darabjáról: „Akik nem ismerik a haszid világot, sokat tanulhatnak A negyedik kapuból. Biztos. De akár ismerik, akár nem, jól szórakozhatnak rajta. Kárpáti Péter mindig alapos: most is grammra megválogatva a szavak, hogy köztük a megannyi ismeretlen is értelmet nyerjen.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.