rés a présen: Idén 15 éves a 30y zenekar, tagjai közül te vagy egyedül negyven fölött. Hogyan viseled a jubileumot?
Beck Zoli: Az időnek van ez a természete, és szeretem ezt a természetét, hogy telik, mert azzal lehet bánni. Az idő mindent történetté alakít, én meg történeteket hallgatni és történeteket mondani szeretek a legjobban, tudod, ezekben a történetekben ismerem fel magamat.
| ||
rap: Mik voltak a döntő változások az elmúlt 15 évben?
BZ: Zenei értelemben van folytonosságélményem: sosem voltunk lehatárolt, stílusirányhoz kötött zenét játszó zenekar. Amikor a Semmi szédítő magasság megjelent (2007), az underground-metál szcéna szereplői, az IHM, a Subscribe tagjai örültek, hogy a lötyögős alter helyett tényleg feszes zenék szólalnak meg a kezünk alatt. A barátságunk is innen datálódik velük. A Szentimentálé lemez meg (2012) olyan zenei világokat járt be, ahol a cselló, a nagybőgő vagy a rezesek szerves részévé váltak a dalainknak. De 15 év tényleg hosszú idő, miközben az alapvető hozzáállásunk a zenéléshez kevéssé változott: autonóm zenekar vagyunk, koncertezünk, próbálunk, dalokat írunk, és azt állítjuk a világról, amit aktuálisan igaznak és fontosnak gondolunk.
rap: A legújabb lemezeteknek van köze a jubileumhoz?
BZ: A 2014-es lemezt nem szántuk lemeznek, inkább dalgyűjteménynek gondolom, ami persze év közben EP-k formájában jelent meg. A jubileumunkkal nem foglalkozunk sokat, és ha igen, akkor is inkább a közönségünket, semmint magunkat akarjuk ünnepelni. Egyébként azt hiszem, a zenekar talán sosem játszott ilyen jól, mint éppen most, a turnék és a fesztiválkoncertek meg azt mutatták, hogy az emberek értik, amit csinálunk, bele tudnak költözni ezekbe a dalokba.
rap: Lesz külön ünneplés is?
BZ: Május 23-án az Egy nap a parkban igazi kaland nekünk. Részben azért, mert nem is a parkban, hanem a Mikszáth téren kezdjük a napot egy utcazenéléssel, ahol egy csomó kedves barátunkkal játszunk: Likó Marcival, Egyedi Petivel, Háy Jánossal és Grecsó Krisztiánnal, szóval olyanokkal, akikkel a zenekar élete időről időre összekapcsolódott. Azt követően a parkba hívtunk meg néhány zenekart, ma még nem nagyon ismert, de tényleg kiváló zenekarokat, a Cante Diemet, a Kisavast és a Popeye-t. Egy ismert zenekarnak egyszerűen dolga van azzal, hogy saját terein, felületein ne önmagát emelje és fényezze, hanem megmutassa az új, szerethető zenéket. Aztán persze játszunk egy állati nagy koncertet, régi és új dalokkal, és akik maradnak éjszakára, azoknak Bodó Marci és Prieger Zsolték tolják a tánczenét.
rap: Hol lesztek még?
BZ: Május 15-én Szegeden játszunk – a városnak irigylésre méltóan jó klubja van –, szóval alig várjuk. Aztán a park után kezdődik a fesztiválszezon, amit a Fishingen kezdünk júniusban, és szeptember elején zárunk, talán Szigetszentmiklóson.
rap: Tervezel-e zenekaron kívüli megnyilatkozásokat is?
BZ: Zazával megcsináltuk a Bezzeg a kurva Beckeket, abból évi egy koncert fér bele. Idén kora ősszel lesz ez a hajón. Aztán kitaláltunk egy kocsmaturnét, párhuzamosan a klubkoncertekkel idén őszre, aminek a záró koncertje december végén lesz a Müpában. Lesz néhány Rájátszás előadás is, meg a Háy Come Beckből pár, csinálom a rendhagyó irodalomórákat, de mindenből éppen csak annyit, ami a zenekar mellett elfér.
rap: Ha hirtelen el kéne tűnnöd a mostani életedből, de választhatnál egy másikat, mire ébrednél legszívesebben?
BZ: Leginkább egy Kacat nevű kutya szeretnék lenni, a mi kutyánk, és a legfőbb bajom az volna, hogy nyaggatnám a gazdámat – pont úgy, ahogy most ő engem –, hogy vigyen már sétálni.
