Lefitymálva

  • 2017. január 10.

Snoblesse

A „zsidó vs. nem zsidó” diskurzus ördögi körei.
false

„Színházban én még annyit nem nevettem, mint a Gólem Színház előadásának első felvonásán, amelyben Vinnai András drámaíró a groteszkig sarkítva, mégis nagyon pontosan ábrázolja, milyen az, amikor az ember a belülről fakadó tisztességet feltétlen politikai korrektséggel akarja pótolni, folyamatosan falnak ütközve a bonyolult szabályrendszer útvesztőjében. Tilos kimondani, hogy zsidó, a cigánynak tilos a származására utalni, és jobb be se menni egy török étkezdébe…” – írta kritikusunk a Lefitymálva című darabról. A sok nevetés alighanem annak köszönhető, hogy a darab készítői állták a szavukat, hiszen azt ígérték: A-tól Z-ig végigveszik és A-tól Z-ig kinevetik a zsidósággal kapcsolatos előítéleteket. A negatívakat éppúgy, mint a pozitívakat. Íme egy darab, amely mindenki tyúkszemére rálép; éppúgy nevet az antiszemiták, mint a zsidók rögeszméin. Egy darab, amely egyszerre kritikus és önkritikus. Egy darab, melynek célja, hogy a zsidósággal kapcsolatos diskurzus kimozduljon a megszokott medréből. Egy darab, amelynek szerzője Vinnai András, rendezője Borgula András, szereplői pedig Nagy Mari, Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Gergely Katalin és Tamási Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).