„Hiszünk Európa sokszínűségében” - Stefan Englert, a BFZ ügyvezető igazgatója

  • rés a présen
  • 2015. augusztus 28.

Snoblesse

Hat napon át, szeptember 11-étől 16-áig tart a Bridging Europe

rés a présen: Mit köt össze a Bridging Europe?

Stefan Englert: A híd kifejezés a zene és általában a kultúra kapcsolatteremtő jellegét emeli ki. A fesztivál segítségével hidakat igyekszünk építeni a különböző európai kultúrák között, egy olyan korban, amikor az integráció fontosságát sokan megkérdőjelezik. Hiszünk Európa sokszínűségében, ahol a különböző kultúrák inspirálják egymást és gazdagodnak egymás jelenlététől.

rap: Hogyan lett a zenekar ügy­vezetője?

SE: Fischer Ivánnal több közös projektünk volt már, amikor 2011-ben megkérdezte, csatlakoznék-e a szervezethez. A Budapesti Fesztiválzenekart (BFZ) a világ egyik legnagyszerűbb előadó-művészeti szervezetének tartottam, és megtiszteltetésnek vettem, hogy szolgálhatom az ügyüket.

false

rap: Idén az osztrák kultúra van reflektorfényben. Mik a kiemelt koncertek?

SE: Hat napon át, szeptember 11-étől 16-áig tart a Bridging Europe, amiből nem tudok egy konkrét előadást kiemelni, hiszen a fesztivál különlegessége épp a változatosságában rejlik, és abban, hogy az osztrák kultúra minden oldalát bemutatja.

rap: Azért csak vannak a szívéhez közel álló produkciók…

SE: Rengeteg művész eszembe jut. Az első természetesen Fischer Iván a maga elképesztő, különleges muzikalitásával, kreativitásával és energiájával. Másodikként talán Christoph Eschenbachot emelném ki, aki mint művész és mint ember is nagyon inspiráló számomra. Végigkísérte a szakmám első tíz évét a művészeti menedzsmentben, és a barátom lett.

rap: Milyen BFZ-programokat ajánlana a szezonkezdetre?

SE: Mindegyik esemény fontos nekem. Szeptember végén bemutatunk egy gyerekoperát Benjamin Brittentől A kis kéményseprő címmel a Zeneakadémián. Majd október folyamán elvisszük a darabot sok budapesti iskolába, hogy minél több gyerek élvezhesse az operát. A Müpában folytatódik Fischer Iván sorozata, ezúttel Thomas Zehetmairral, aki az egyik legérdekesebb élő hegedűművész. Kettősük drámai Stravinsky–Prokofjev-programnak ígérkezik.

rap: Önnel hol találkozhatunk még az évadban?

SE: Az összes BFZ-koncerten feltétlenül és még sokfelé Budapesten. Szeretném jobban felfedezni a várost és a vidéket is, három év után is azt érzem, hogy nem élveztem ki eléggé egyiket sem.

 

A Bridging Europe – Európai Hidak fesztivál a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös szervezésében valósul meg.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.