Hitchcock és a szőkék

  • 2014. február 12.

Snoblesse

A Marnie-t vetítik a sorozatban.
false

Két James Bond-film, az Oroszországból szeretettel és a Goldfinger között Sean Connery (akkor még Sir nélkül) lenyomott egy Hitchcockot is – egy kicsit ugyan meglepte Hitchet, mert látni szerette volna a forgatókönyvet, azaz olyasmit kért, amit Cary Grant – Hitch kedvence – sosem. Connery ezt a következőképpen kommentálta: „Nem vagyok Cary Grant.” Hát igen, ezzel valóban nem lehet vitatkozni. Azzal a – közkeletű – vélekedéssel már sokkal inkább lehet, hogy a Marnie nem tartozik Hitchcock legjobb művei közé; meglehet, de Catherine Deneuve és Naomi Watts ettől még nagyon is rajong érte. Mindketten szívesen eljátszották volna Marnie szerepét, de az egyetlen színésznőt, aki valóban el is játszotta, Tippi Hedrennek hívják. Melanie Griffith édesanyja az utolsó volt Hitchcock híres szőkéi sorában (Connery pedig az első és egyben utolsó James Bond).

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.