Péterfy Bori & Love Band

  • 2012. május 2.

Snoblesse

Az énekesnő, akinek nem áll rosszul a popdíva cím sem, a Kobuci kertben hívja életre a Bűvös vadászt és társait.


A bioélelmiszerek és Camper cipők közt őrlődő énekes-színésznő vagy színész-énekesnő, vagy egyszerűen csak díva, akinek második lemezéről kritikusunk azt írta, hogy az olyan, mintha egy film noir stílusban készült animációs mozi kísérőzenéjét hallanánk, szóval nagy kedvencünk, Péterfy Bori (akinek 7 kérdésünkre adott 7 válasza itt olvasható) a Kobuci kertben lép fel az elmaradhatatlan Love Banddel. Az olyan Bori-örökbecsűk, mint a Hajolj bele a hajamba, a Vámpír, a Bűvös vadász vagy az Oroszlán a hóban, semmiképp sem hiányozhatnak a repertoárból, különösen egy májusi szabadtéri koncerten nem.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.