Míg az egyik teremben a nagy amerikai író, Jonathan Franzen ül a pódiumon és válaszolgat az újságírói kérdésekre, néhány négyzetméterrel odébb a nagy német(-osztrák) író és Franzen nagy haverja, Daniel Kehlmann, A világ fölmérése és az F szerzője teszi ugyanezt – a két irodalmi nagymenő nemrégiben egy Karl Kraus-esszéköteten dolgozott együtt (Kraus egyéb elfoglaltságai miatt nem vesz részt a fesztiválon). Herr Kehlmann-nal a Narancs is beszélgetett, lássuk, mit is mondott Franzennel való közös dolgairól:
| ||
Magyar Narancs: Nemrég megjelent interjú formájában egy Jonathan Franzennel (interjúnk vele itt) folytatott telefonbeszélgetése. Viccesen elismerte benne, hogy világhírű ugyan, de csak Németországon belül világhírű. Az amerikaiaknak nem jön be, amit ír?
Daniel Kehlmann: Nagyon nagy dolog amerikai kiadót találni, szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem sikerült. Az amerikai irodalmi kultúra hihetetlenül gazdag, ám egyszersmind nagyon zárt, csakis önmagával foglalkozó valami. Általánosítani fogok, de úgy látom, hogy az amerikai olvasókat csak egyvalami érdekli; önmaguk, a saját íróik. A külföldiekre nem nagyon kíváncsiak. Lehetsz akármilyen híres az öreg kontinensen, az amerikaiakat ez nem fogja meghatni.
MN: Franzennel gyakran elcsevegnek az irodalom állásáról?
DK: Nem gyakrabban, mint amennyire gyakran az ember a barátjával mindenféléről elbeszélget. Igaz, viszonylag kevesen jelentetik meg a beszélgetésüket nyomtatásban. Mi is csak egyszer vetemedtünk erre.
A teljes Daniel Kehlmann-interjú itt, a teljes Daniel Kehlmann pedig a könyvfesztiválon tekinthető meg.
