Kramer kontra Kramer

  • 2012. június 20.

Snoblesse

A felperes: Kovács Patrícia. Az alperes: Nagy Ervin. Az Oscar-díjas gyermekfelügyeleti dráma színpadi változatát Rába Roland rendezte.


Azon ugyan el lehet vitatkozni, hogy 1980-ban Dustin Hoffmannak járt-e az Oscar (ez volt az az év, amikor sokak szerint Peter Sellersnek kellett volna kapnia az Isten hozta, Mr…-ért), ám azon nincs vita, hogy az amerikai közönség szívébe leginkább Robert Benton filmje, a Kramer kontra Kramer, vagyis Hoffman gyermekfelügyeletért folytat küzdelmének drámája talált bele. Nem ez az első Oscar-díjas Hoffman-érdekeltség, melyben az Orlai Produkció meglátta egy sikeres színpadi produkció lehetőségét, hiszen az Esőember már megfutotta (és még futja) színpadi köreit (Kulkával és Nagy Ervinnel). A Kramer kontra Kramer színpadi változatával beelőztük a New York-i Broadwayt és a londoni West Endet – az 5 Oscar-díjas filmből először Budapesten lett színpadi produkció Kovács Patrícia és Nagy Ervin főszereplésével.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.