Lanzmann–Mohácsi: A Dohány utcai seriff

  • 2013. január 7.

Snoblesse

Mohácsi János Claude Lanzmann Shoah című filmjéből merít: viccek is várhatók a vészkorszakról szóló darabban.


Fotó: Tóth József

Auschwitz működik című előadásában Jeles András egy népszerű videojátékot alapul véve teremtette újra Claude Lanzmann Shoah című monumentális filmjét. Lanzmann holokausztról szóló, a túlélőket megszólaltató (de az archív felvételeket elvető) filmjét veszi alapul Mohácsi János is; a rendező színészeivel együtt válogatta ki a színdarab szövegét, azonban Lanzmann filmjének anyagán túl vendégszövegeket is használtak szép számmal. Túlélők visszaemlékezéseiből, szépirodalmi művekből, naplórészletekből, történelmi forrásokból, jegyzőkönyvekből és személyes gyűjtésekből épül fel a vészkorszak, de a humor sincs száműzve a darabból, mint a címként is szolgáló zsidó vicc is bizonyítja. Mely pedig a követezőképpen hangzik:

Kohn sétál az utcán, mellén a sárga csillaggal. Arra megy Grün, és rákérdez:
– Jézusom, Kohn, te zsidó vagy?
– Nem, vazze, én vagyok a Dohány utcai seriff!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.