Led Er Est + Silf a Toldi Klubban

  • 2012. december 10.

Snoblesse

Szabálytalan szintipop keletről és nyugatról: kétféle, ámde egyaránt üdítő megközelítésben.


A Led Er Est a cold/poszt/minimal wave brooklyni közösségében nevelkedett, de mára mind a műfajt, mind a várost kinőtte. A trió tagjai három különböző államban élnek, formai kereteikkel és egymással is kissé zaklatott a viszonyuk. Idei The Diver című lemezük viszont minden korábbi Led Er Est-anyagnál súlyosabb, mélyebb és meghatóbb. A Led Er Est zenéje semmi egyébbel nem összetéveszthető: a feszültség és a melankólia hajtja, a minimálszinti pedig egyszerre jelenti számukra a technóhoz és a shoegaze-hez való kötődést. Első, 2009-es albumuk (Dust On Common) a közösségteremtő Wierd kiadónál jött ki, majd publikáltak többek között a felkapott Captured Tracksnél is (mely többek között a Blank Dogs, a Soft Moon vagy a lapunkban is méltatott Wild Nothing otthona). Idei nagylemezük (The Diver) pedig a szép lassan kultikussá fejlődő Sacred Bonesnál jelent meg. A szintikkel és gitárral felálló Led Er Est először jár Magyarországon, a Küss Mich vendégeként.


Előttük a budapesti Silf szintis-acides jammelő duója nyitja az estét: könnyen lehet, hogy ők magukban elvinnék hátukon a bulit. Az egyik tag Stephan Olbricht, akinek idei, The Last Act Of Dorothy Stratten című lemeze simán kijöhetett volna a 100% Silknél is (csak éppen sokkal izgalmasabb az ott megjelenő idei zenék többségénél…), másikuk pedig a jeles hazai Farbwechsel kiadó feje: az Olbricht-album után a következő kiadvány már egy Silf EP lesz, lehetőleg még idén decemberben.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.