| ||
Nemrég Karafiáth Orsolya méltatta blogjában a munkásságát, mi pedig akkor beszélgettünk Both Miklóssal utoljára, amikor épp Radnóti verseiből készített könnyűzenei verslemezt (a teljes interjú itt), s ezzel a műfaj visszafogottabb elemzői szerint is új fejezetet nyitott a verslemezek történetében. A megzenésített Radnóti-sorok apropóján a zenész arról is vallott a Narancsnak, hogy mi a különbség egy Napra- és egy verses szólólemez elkészítése között. „A legnagyobb különbség az, hogy a Napra sokkal »tudományosabb«. Annak az volt a kiindulópontja, hogy én egy olyan gitáros vagyok, akinek nem sikerült a népzenével kielégítő kapcsolatba kerülnie. Hiába törekedtem a népzenének megfelelő kifejezési módra, nem tudtam elérni. Mert maga a hangszerem gátolt meg benne. És akkor készítettem egy hegedűgitárt négy húrral, a hegedűnek megfelelő hangolással, és közben megtanultam hegedülni is. Ez a »tudományos« előkészület nélkülözhetetlen volt. A Radnóti-anyag sokkal zsigeribb. Teljesen beszippantott, szinte mindent kizártam magam körül, a végén már úgy éreztem, hogy csak ketten vagyunk Budapesten, Radnóti meg én.” Nos, ezúttal a népzenével immár kielégítő kapcsolatot ápoló, négy húron pendülő hegedűgitáros (frappánsabb megfogalmazásban: gitárprímás) a Napra beltagjaként lép fel a kapolcsi Kaláka Versudvarban Radnóti soraival.
