Havel polgártárs

  • 2012. május 17.

Snoblesse

Václav Havel-emlékkonferencia Göncz Árpád fővédnökségével.
false


Fotó: MTI

 

Konferenciával emlékezik Václav Havelre a hazai értelmiség, Havelre, aki „maga volt a megkérdőjelezhetetlen morális imperatívusz – nemcsak Csehország, nemcsak Kelet-Európa, de az egész világ előtt” – ahogy az a Narancs nekrológjában is olvasható. Havelről beszél az irodalom- és a művelődéstörténész, a diplomata és a politikus, a könyvkiadó és a filmrendező, a publicista és a politológus. Magyar és cseh szaktekintélyek nyilatkoznak Havel-ügyben és Havelhez fűződő viszonyukról,  és levetítik a Havel polgártárs című, kétórás dokumentumfilmet, melynek forgatása 1993-tól mintegy tíz éven át tartott, s melyről kritikánkban a következőket írtuk: „A dokumentumfilm a legkevésbé sem sulykolja, hogy tárgya szerethető ember és nagy egyéniség. Éppen ezért hisszük el neki.” A konferencia fővédnöke Göncz Árpád.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.