Múzeum+Férfi+Nő

  • 2014. április 8.

Snoblesse

Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László a férfiakat képviseli.
false

 

Fotó: Bulla Bea

Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt. Valahogy így van ez a Rájátszás szemben álló feleivel is: a költők közismert dalokat írnak át, míg a zenészek közismert verseket zenésítenek meg. Józan emberi számítás szerint épp ez fog történni a  Nemzeti Galériában folyó Múzeum+ sorozat mai happeningjén: a költészet napjára eső rendezvényen Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő és a Kistehén frontembere, Kollár-Klemencz László végszavaznak egymásnak, de Virág Judit művészettörténész-galériatulajdonos, Szurcsik József festőművész, valamint Topor Tünde és Winkler Nóra is tevékeny részese lesz a programnak.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.