Mindenki Kramer

  • 2014. június 19.

Snoblesse

A felperes: Kovács Patrícia. Az alperes: Nagy Ervin. Kramer kontra Kramer – az Oscar-díjas gyermekfelügyeleti dráma színpadi változatát Rába Roland rendezte.
false

Azon ugyan el lehet vitatkozni, hogy 1980-ban Dustin Hoffmannak járt-e az Oscar (ez volt az az év, amikor sokak szerint Peter Sellersnek kellett volna kapnia az Isten hozta, Mr…-ért), ám azon nincs vita, hogy az amerikai közönség szívébe leginkább Robert Benton filmje, a Kramer kontra Kramer, vagyis Hoffman gyermekfelügyeletért folytatott küzdelmének drámája talált bele. Nem ez az első Oscar-díjas Hoffman-érdekeltség, melyben az Orlai Produkció meglátta egy sikeres színpadi változat lehetőségét, hiszen az Esőember már megfutotta (és még futja) színpadi köreit (Kulkával és Nagy Ervinnel). A Kramer kontra Kramer színpadi változatával beelőztük a New York-i Broadwayt és a londoni West Endet – az 5 Oscar-díjas filmből először Budapesten lett színpadi produkció Kovács Patrícia és Nagy Ervin főszereplésével. Az előadást láttuk, kritikánkat a tárgyban megírtuk, Kovács Patríciának 7 kérdésünket feltettük (a válaszok itt olvashatók). Mit mondhatnánk még? Talán csak annyit, hogy aki nem látta a pesti világpremiert, az Sopronban pótolhatja a mulasztást.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.