„A költőként debütáló fiatal írónő második regénye ráadásul vérbeli bölcsészcsemege, elméleti vizsgálódásokkal a valóság és a fikció határáról, erkölcsi kérdésekkel, mint például szabad-e lenyúlnunk legjobb barátunk remekművét, ha azt hisszük, már nem él, valamint önreflexív irodalmi utalásokkal. Mindenekelőtt Singer, Borges és a dedikációban említett ifjú férj és pályatárs, Jonathan Safran Foer hatása szembeötlő, vagy ahogy az egyik szereplő fogalmazza: „Jó könyv ez, attól eltekintve, amit itt-ott loptál: nagyon eredeti.” Így méltattuk mi Nicole Krauss 2006-ban megjelent regényét, A szerelem történetét (a teljes recenzió itt), de akár Isaac Babelt, Franz Kafkát és Bruno Schulzot is említhette volna a recenzens, oly sok mindenkit megidéz könyvében a szerző. Ezúttal pedig magát Krausst idézik, Takáts Andrea irodalmi turkálójában, a Retikülben ugyanis A szerelem története kerül terítékre, amely valahogy úgy kezdődik, hogy Leo Gursky, a 80 éves holokauszt-túlélő a halálra készül. Kísér: Kardos Dániel gitáron és Vázsonyi János szaxofonon.
