Nincstelenek

  • 2016. május 2.

Snoblesse

Borbély Szilárd regényének szabálytalan adaptációja színpadon.
false

 

Fotó: Szilágyi Lenke

„Borbély Szilárd megdöbbentően sötét és kegyetlen, mégsem teljesen kilátástalan regénye úgy revelatív, hogy egyáltalán nem előzmények nélküli. Egy mélyszegénységben élő falusi család hétköznapjairól számol be a hatvanas-hetvenes évekből. A társadalomábrázolás és -kritika azonban a szociografikus elemek felbukkanása ellenére is radikálisan másképpen artikulálódik, mint ahogyan azt a magyar tradíción iskolázódott elvárások diktálnák. Borbély a választott mikrokörnyezet ábrázolásakor semmiféle engedményt nem tesz az idealizálás érdekében, a szegénység és nyomor nála szegénység és nyomor, a magyar parasztság pedig egy szinte minden etikai vagy morális belátást nélkülöző, zárt és befelé forduló közeg.” Krusovszky Dénes kritikája kezdődik így a Nincstelenekről (a teljes szöveg itt), aki tehát könnyed szórakozásra vágyik, messze kerülje el az Ódry Színpadot. Mindenki másnak viszont szívből ajánljuk a Színház- és Filmművészeti Egyetem növendékeinek (a Bagossy–Pelsőczy–Rába osztály) előadását, mely a 2014-ben elhunyt költő-író (nekrológunk itt) regényének szabálytalan adaptációja.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.