rés a présen: Mióta foglalkozol színházi zenével?
Ökrös Csaba: 2012 nyarán találkoztam Horváth Csabával Szegeden, és pár sör után úgy döntöttünk, hogy együtt fogunk dolgozni. Ugyanez év decemberében valósult ez meg a Nagy Füzet című előadással. Korábban azonban a Honvéd Táncszínháznál és a Duna Művészegyüttesnél már voltak olyan darabok, melyeknek én írtam a zenéjét, de ezek kifejezetten táncszínházi előadások voltak.
| ||
rap: Milyen munkamódszert kíván egy zenésztől a színház?
ÖCS: Természetesen egy színházi előadásnál a darabnak van alárendelve a zene. A kezdetektől ott vagyok a próbákon egy nagy kottásfüzettel és persze a hegedűmmel felfegyverkezve. Vázlat formájában rögzítem a benyomásaimat, aztán a rendezővel egyeztetve véglegesítjük a zenei témákat.
rap: A Forte Társulat Szkénében készült Irtás című darabja legközelebb az Ördögkatlanon látható. Kiknek ajánlanád?
ÖCS: 16 éves kortól kezdve mindenkinek, aki érzékeny arra az örök emberi problémára, mikor egy erősebb nemzet katonai és politikai hatalmánál fogva megaláz, kizsákmányol, fizikailag megsemmisít egy gyengébbet. Ez a darab konkrétan a 17. századi angol-ír konfliktusról szól, de azért aktuális igazán, mert ez alapján asszociálhatunk minden, a történelem során felmerült hasonló igazságtalanságokra, akár a 21. században is.
rap: Ide milyen zene való?
ÖCS: Három olyan zenei területet érint, melyeket én különösen nagy becsben tartok. A magyar népzene régi rétege, a középkor zenei világa és az ír népzene. Ami a lényeg, hogy a magyar és az ír népzene régi rétegei között számomra létezik egyfajta áthallás, hasonlóság. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a két népzene rokonságban van, de lelki rokonságot fedezhetünk fel bennük. Ez talán a pentaton hangsorból és a hasonló történelmi múltból eredhet.
rap: Mit csinálsz még az Ördögkatlan Fesztiválon?
ÖCS: Nagyon örülök, hogy az idén találkozhatok régi barátommal, Montanaróval, akit 1979 óta ismerek. A színházi zene világába először általa kerültem. Michel írta annak a darabnak a zenéjét, ami egy dél-franciaországi híres betyárról szólt, és a hegedűszólamokat én játszottam. Ez valamikor a 80-as évek elején esett, Nizzában. Később több lemezén is közreműködtem, turnéztunk együtt kb. 10 évig. Pár éve már nem találkoztunk, a fesztiválon lesz miről beszélnünk.
rap: Hol lehet veled még találkozni a jövőben?
ÖCS: Rendszeresen sehol máshol, csak a Forte Társulatnál. Bár épp most egy érdekes felkérést kaptam. A KFT együttes jubileumi koncertjén lépek fel velük. Magyar népzenén alapuló feldolgozást szeretnének játszani, ebben leszek a segítségükre. Minden újra vevő vagyok, ami jó.
rap: Hogyan megy most a népzene szekere?
ÖCS: A népzenei koncertek világába nem nagyon látok bele, de az megnyugtató, hogy a Zeneakadémia népzene tanszékére, különösen a vonós és ének szakokra, mindig nagy a túljelentkezés.
rap: Ha visszautazhatnál az időben, hol landolnál?
ÖCS: Talán a 70-es évek vége, 80-as évek közepe tűnik a legszebbnek, bár ehhez az is hozzátartozhat, hogy akkor voltam 20 éves. Kivéve 1978-1979, mert akkor katona voltam. Először is - épp Montanaro által - kinyílt a világ előttem, viszont Erdélyben akkor még virágkorát élte az autentikus népzene. Így közvetlenül hatott rám a zenészek előadói stílusa, amit igazából most tudok kamatoztatni mint zeneszerző és előadó. Ezt egyébként kötelességemnek is tartom, így adhatok vissza valamit a mai kor közönségének.
