Magyar Narancs: Arkagyina szerepét Sulyok Mária, Olsavszky Éva, Tolnay Klári, Margitai Ági vagy Básti Juli után játssza, ráadásul ez az első prózai szerepe. Meglepte a felkérés?
| ||
Oszvald Marika: Igazán még a kisagyamban sem volt benne, hogy ilyesmit akarnék, nem volt ilyen kényszerem. Amikor felkértek, meglepődtem ugyan, de egyáltalán nem éreztem idegennek a feladatot, mert ez is színház, az is színház. A rendezőnek kell megfelelni, én meg alkalmasnak tartom magam arra, hogy a rendező instrukcióját követni tudjam. A színészi képességeim 40 év alatt – gondolom – már kialakultak annyira, hogy ez ne okozzon problémát. Abszolút hittel voltam a dolog iránt, bár az első reakcióm az volt, hogy „várjál kicsit, hadd gondolkozzak!”, de nem volt bennem semmi félelem. Túlmisztifikálják ezt a dolgot. Nagyon örültem, mert úgy gondolom, akkor tud az ember igazán friss maradni, ha követi a trendeket, ha sodródik az élettel, és nem hagyja magát vissza-visszarángatni. Ezért próbálom az új dolgokat magamévá tenni, mert azzal is csak fejlődöm.
Hogy mit mondott még a művésznő a Narancs újságírójának, kiderül itt olvasható interjúnkból. Hogy miként hangzanak a csehovi sorok a híres operettsztár szájából (Oszvald Marika Arkagyinát adja), az viszont csak az Átrium Film-Színházban derül ki a Kultúrbrigád Fehér Balázs Benő által rendezett produkciójában.
