Parti Nagy és az Átriumklorid

  • 2014. április 30.

Snoblesse

Parti Nagy Lajos és Bíró Kriszta összegondolkodott...

Magyar Narancs: Az Átriumban Parti Nagy Lajos Átriumklorid (avagy a színész ötször) című új darabját mutatjátok be. Neked íródott a női főszerep?

false

Bíró Kriszta: Nekünk íródott az egész. Néder Panni rendezőnek, Hevér Gábornak, Marsalkó Eszter dramaturgnak. Három éve találtuk ki, hogy ez legyen, hogy akarjuk. A mi összgondolkodásunk, vágyaink mentén íródott az utóbbi hat hónapban. Sőt, íródik. Még most is alakul a szöveg. Éppen annyira vagyok fontos ebben a dologban, mint a többiek. Hogy miről szól, az szétfeszíti a kereteinket. Talán a hazugságról, legyen az bármilyen jóindulatú. Olyan hazugságokról, amelyeket észrevétlenül követünk el nap mint nap. Ha minden klappol, akkor majd lehet sokat röhögni, de leginkább arról szól, hogy játszani jó. Különböző „bőrökbe” bújni egyetlen este.

Mit lehet ehhez még hozzátenni? Talán csak annyit, hogy az Átriumklorid ma este ismét megy az Átrium Film-Színházban, a művésznővel készített interjúnk pedig itt található – nem csak ma este, mindennap 0–24-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.