Paul Verhoeven: Showgirls

  • 2013. február 12.

Snoblesse

A világ egyik legrosszabb filmje.


Ma már csak mosolyogni lehet azon, hogy Paul Verhoeven filmjét micsoda felháborodás kísérte 1995-ös bemutatásakor: a kritikusok gyakorlatilag kiátkozták Hollywoodból a holland filmrendezőt és vele együtt repült a forgatókönyvért felelős Joe Eszterhas is. A bősz támadásokban szerepet játszhatott, hogy a két elkövető volt a felelős az Elemi ösztönért is, amiért viszont néhány évvel korábban mindkettőjüket mennybe menesztették. A Las Vegas-i táncosnők soraiban játszódó Showgirls természetesen tarolt a legrosszabb filmeket díjazó Arany Málna-díjkiosztón, s a maga 13 jelölésével és 7 győzelmével rögvest történelmet is írt, így azonnal rá is ragadt és sokáig rajta is maradt „a világ legrosszabb filmje” címke, amely – lássuk be – egy meglehetősen menő megkülönböztetés. Pedig a Showgirls messze nem a világ legrosszabb filmje, csak egy élvezetesen bűnrossz alkotás, melynek azért megvannak a maga erényei: nemrégiben például bekerült Így mentek el – öt nagy filmes orgazmus című összeállításunkba is. Ezt pedig sem a világ úgyszintén legrosszabb filmjének kikiáltott Háború a Földön, sem pedig a szintén rekordszámú Arany Málnát begyűjtő Jack és Jill nem mondhatja el magáról. Paul Verhoeven viszont elmondhatja magáról, hogy ő az Arany Málna történetének első olyan díjazottja, aki személyesen vette át a legrosszabb rendezőnek járó elismerést.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.