Ma már csak mosolyogni lehet azon, hogy Paul Verhoeven filmjét micsoda felháborodás kísérte 1995-ös bemutatásakor: a kritikusok gyakorlatilag kiátkozták Hollywoodból a holland filmrendezőt és vele együtt repült a forgatókönyvért felelős Joe Eszterhas is. A bősz támadásokban szerepet játszhatott, hogy a két elkövető volt a felelős az Elemi ösztönért is, amiért viszont néhány évvel korábban mindkettőjüket mennybe menesztették. A Las Vegas-i táncosnők soraiban játszódó Showgirls természetesen tarolt a legrosszabb filmeket díjazó Arany Málna-díjkiosztón, s a maga 13 jelölésével és 7 győzelmével rögvest történelmet is írt, így azonnal rá is ragadt és sokáig rajta is maradt „a világ legrosszabb filmje” címke, amely – lássuk be – egy meglehetősen menő megkülönböztetés. Pedig a Showgirls messze nem a világ legrosszabb filmje, csak egy élvezetesen bűnrossz alkotás, melynek azért megvannak a maga erényei: nemrégiben például bekerült Így mentek el – öt nagy filmes orgazmus című összeállításunkba is. Ezt pedig sem a világ úgyszintén legrosszabb filmjének kikiáltott Háború a Földön, sem pedig a szintén rekordszámú Arany Málnát begyűjtő Jack és Jill nem mondhatja el magáról. Paul Verhoeven viszont elmondhatja magáról, hogy ő az Arany Málna történetének első olyan díjazottja, aki személyesen vette át a legrosszabb rendezőnek járó elismerést.
