A hőskor elkezdődött – Péczely Dóra főszerkesztő

  • rés a présen
  • 2013. november 21.

Snoblesse

A Tranzitban mutatkozik be az Időfutár második része. A programról és a Tilos az Á Könyvekről a sorozat főszerkesztőjével beszélgettünk.

rés a présen: Nem az ifjúsági irodalom felől jössz. Milyen Esterházy után vagy vele párhuzamosan ifjúsági irodalmat szerkeszteni?

Péczely Dóra: Már a Magvetőnél is ez volt a felállás, csak fordított arányban. Például én szerkesztettem Lakatos István Dobozváros című ifjúsági regényét, és a Líra csoport égisze alatt működő Manó Könyveknél több másikat is. A könyvkiadásnak ezt a területét úgy nyolc éve kezdtem el figyelni, és ha a kortárs magyar irodalmat számítom a szakterületemnek, elég világos volt, hogy pont ez az igen érdekes szegmense egy fekete folt a palettán.

false

rap: Kinek az ötlete volt a Tilos az Á Könyvek?

PD: A pagonyosoké. Az idei könyvhét után, az Időfutár első részének megjelentetésével vált későbbi kollégáim számára nyilvánvalóvá, hogy ez a könyv minden szempontból kinőtte a Pagonyt. Más témájú könyvekhez és egy széttartóbb érdeklődésű olvasóközönséghez eljutni új stratégiára, üzletpolitikára és szemléletre van szükség, amihez érdemesnek tűnt egy messziről jött embert bevenni a csapatba.

rap: Milyen könyvekkel rukkoltok elő még idén?

PD: Három könyvünk jön ki, mind magyar szerzőtől, és mind nagyon más. Először a már emlegetett Időfutár második kötete jelenik meg: A királynő palástja. Aztán egy steampunk regény Dávid Ádámtól Millennium expressz címmel és Futaki Attila tervezte borítóval. És Gévai Csilla naplóregénye Lídia, 16 címmel. Csak annyit mondanék róla, hogy hősnője, aki korunk lánya, Gulácsy Lajosba szerelmes...

rap: Van-e a sorozathoz kapcsolódó rendezvény?

PD: Az első az Időfutár második részének bemutatója lesz november 30-án, szombaton 17 órakor a Tranzitban. Nyáron kiírt a Pagony egy videópályázatot gyerekeknek és már nem annyira gyerekeknek az első részhez kapcsolódó témákban. Elképesztően izgalmas munkák érkeztek, és ezen a jeles napon tartjuk a díjkiosztót is a szerzők társaságában, levetítjük a legjobb kisfilmeket, lesz Papageno-rap a Penészlek Team előadásában, meg Időfutár-slam Kemény Zsófitól.

rap: Hogyan állunk most ifjúsági irodalom dolgában?

PD: A hőskor elkezdődött, elsősorban remek külföldi könyvek fordításának kiadásával. John Green Csillagainkban a hiba vagy Wolfgang Herrndorf Csikk című könyvét emelném ki a young adult regények sorából. Vagy a kisebbeket megőrjítő Egy ropi naplója sorozatot. Születnek nagy számban magyar ifjúsági könyvek az elkövetkező években, ebben biztos vagyok. Gimis lányregényekben egész jól feljöttünk, és az Időfutárral, azt hiszem, egy új műfaj született: a kalandos-humoros műveltetési regény.

rap: A Tilos az Á egy emblematikus kocsma neve. Van-e közötök hozzá?

PD: Amikor először beléptem a Tilos az Á-ba a Mikszáth téren a kilencvenes évek elején, tudtam, hogy megtaláltam azt a kultközeget, ahol minden, ami történik, magától értetődő és egyben végtelenül izgató és inspiráló számomra. De nem ezért vetődött fel elsőként pont ez a név, hanem mert a Micimackóból ered anyakiadónk, a Pozsonyi Pagony neve is, és szinte adta magát. Én legszívesebben rögtön rábólintottam volna, de hosszú út vezetett addig, míg visszatértünk Malacka nagyapjának családi nevéhez. De úgy háromszáz névvariációval később mégis emellett döntöttünk: a következő generációnak is legyen meg a maga Tilos az Á-ja.

rap: Melyik volt a kedvenc ifjúsági könyved?

PD: Gimiben már Maupassant-t, Asimovot olvastam meg Abe Kóbót, a pad alatt is, szóval amolyan felnőtteknek valót, de egy kicsit korábban nekem a Mary Poppins-könyvek voltak a Harry Potterek, és Jean Webstertől A Nyakigláb apó a szerelmes középiskolás levélregény.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.