Posztapokalipszis röviden

  • 2012. május 21.

Snoblesse

Apokalipszisturizmus kisfilmes módra. Négy rövidfilm a világ végéről.


Már Dmitry Glukhovsky (interjúnk vele itt), a Metró 2033 szerzője is megmondta, hogy most az posztapokalipszisek a menők, s ugyanez a filmekről is bátran elmondható. A Magyarhangya brigádja négy apokalipszisből álló rövidfilmcsomaggal kedveskedik a világvégék kedvelőinek. Dan Sacher víziója izraeli helyszínen játszódik, s aki nem látja bele Tarkovszkij Stalkerét, az nem is igazi cinephile. Rowan Strang The End című filmjében az utolsó férfi igyekszik megváltást nyerni a világ romjain, és semmivel sem kedvezőbb a helyzete annak az alaknak, aki Jeszmák Károly rövidfilmjében bandukol egy elpusztult világban. Pintér István egy időutazással dobja fel az apokalipszisek egyhangúságát, s akinek még ezután is maradt életkedve, a vetítéseket követően egy igazi jövőkutatóval és egy könyvbemutatóval is találkozhat.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.