Áll a bál – a Kamrában

  • 2012. május 21.

Snoblesse

Hét dal, vers, próza, zene és irodalom – öt katonás színésznő zenés-irodalmi estje.


Váltott műfajokkal szórakoztat a Katona József Színház társulata. Míg a Kamrában ironikus operett megy (Virágos Magyarország), a nagyszínpadon orfeumot játszik néhány orfeumkompatibilis színész (Musik, Musikk, Musique). És ezzel még korántsem teljes a műfaji paletta, mert a Kamrában ismét valami zenés készül: hét slágerből van a szezon utolsó bemutatója kikeverve, de próza és vers is szerepel az Áll a bál ötszólamú programjában. Akik pedig a színpadon szerepelnek: Bodnár Erika, Borbély Alexandra, Pálmai Anna, Pálos Hanna és a rendezőként is közreműködő Fullajtár Andrea. Öt színésznő, akik így szeretik: Esterházyval, Máraival, Tóth Krisztinával, Mosonyi Alizzal, Závadával, Petrivel és Karafiáthtal, kortárs és klasszikus szövegekkel, dalban és prózában.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.