„Az állam mindig akar valamit” – Hecker Péter festő

  • rés a présen
  • 2013. június 27.

Snoblesse

A rendszerkritikus művésszel új kiállítása, a Magyar tejföl/Sauere Sahne alkalmából beszélgettünk.

rés a présen: Mit csináltál a festés előtt?

Hecker Péter: A kilencvenes években a "Négy Nagy Gazdag" művészcsoportban dolgoztam Elek Issel és Nagy Attilával közösen (a negyedik nagy gazdag a művészet volt). Sok közös és egyéni kiállításon vettünk részt, főleg installációkat és performanszokat csináltunk. A csoport felbomlása után, a kétezres évek elején kezdtem el festeni. Mivel a festés időigényesebb, évente körülbelül egy kiállításom van, amelyeket eleinte a KArton Galéria, olyan tíz éve pedig a Deák Erika Galéria szervez.

false

rap: Miről szól a 2B galériás új, "Magyar tejföl/ Sauere Sahne" című tárlatod?

HP: A kiállítás egyfajta társadalom- és rendszerkritika; egyre roszabbul élünk, és ezt nacionalizmussal és provincializmussal fedjük el.

rap: Hogyan találtál rá a neked tetsző kifejezésmódra? Mi inspirált?

HP: Autodidakta festő vagyok. Innen a sajátos festői stílus. Jártam ugyan művészeti egyetemre Kasselban, Németországban, de vizuális kommunikációból van diplomám, és az iskolában egyáltalán nem festettem. A fotózás érdekelt, de rájöttem, hogy ahhoz se elég tehetségem, se elég türelmem nincsen.

rap: Honnan meríted a témáidat, hogyan dolgozol?

HP: Eleinte Kardos Sándor operatőr Horusz-archívumából dolgoztam fel privát fotókat. Itt visszajött a fotós érdeklődés. Aztán elkezdtem magam is gyűjteni amatőr fotókat. Néhány éve pedig mindig más és más koncepció mentén dolgozom, ami vagy egy festészeti stílus, például csendélet vagy enteriőr, vagy egy fogalom, mint a "Festészet jövője", vagy ez a mostani a "Magyar tejföl/Sauere Sahne". Ha a kedves olvasó többre kíváncsi, nézegethet képeket, megkereshet engem a www.acax.hu/artists oldalon.

rap: Milyennek találod a képzőművészet helyzetét Magyarországon?

HP: Kialakult egy vékony, jó ízlésű, kortárs műgyűjtőréteg, ami jót tett a művészetnek és a művészeknek, mert segíti a függés feloldását az állami intézményektől. De rossz, hogy ez egy kicsi szcéna, ezért mégis megmarad az állami függés, és az állam mindig akar valamit, ha támogatja a művészetet.

rap: Mik a következő kiállítási terveid?

HP: Nincsenek ilyen terveim. Eddig még nem gondolkodtam rajta, mert amíg a kiállítás látogatható a 2B-ben, azzal is rengeteg dolgom van.

A "Magyar tejföl/Sauere Sahne" c. kiállítás megtekinthető a 2B galériában, július 5-ig, hétfő-péntek 14.00-18.00 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.