„Az állam mindig akar valamit” – Hecker Péter festő

  • rés a présen
  • 2013. június 27.

Snoblesse

A rendszerkritikus művésszel új kiállítása, a Magyar tejföl/Sauere Sahne alkalmából beszélgettünk.

rés a présen: Mit csináltál a festés előtt?

Hecker Péter: A kilencvenes években a "Négy Nagy Gazdag" művészcsoportban dolgoztam Elek Issel és Nagy Attilával közösen (a negyedik nagy gazdag a művészet volt). Sok közös és egyéni kiállításon vettünk részt, főleg installációkat és performanszokat csináltunk. A csoport felbomlása után, a kétezres évek elején kezdtem el festeni. Mivel a festés időigényesebb, évente körülbelül egy kiállításom van, amelyeket eleinte a KArton Galéria, olyan tíz éve pedig a Deák Erika Galéria szervez.

false

rap: Miről szól a 2B galériás új, "Magyar tejföl/ Sauere Sahne" című tárlatod?

HP: A kiállítás egyfajta társadalom- és rendszerkritika; egyre roszabbul élünk, és ezt nacionalizmussal és provincializmussal fedjük el.

rap: Hogyan találtál rá a neked tetsző kifejezésmódra? Mi inspirált?

HP: Autodidakta festő vagyok. Innen a sajátos festői stílus. Jártam ugyan művészeti egyetemre Kasselban, Németországban, de vizuális kommunikációból van diplomám, és az iskolában egyáltalán nem festettem. A fotózás érdekelt, de rájöttem, hogy ahhoz se elég tehetségem, se elég türelmem nincsen.

rap: Honnan meríted a témáidat, hogyan dolgozol?

HP: Eleinte Kardos Sándor operatőr Horusz-archívumából dolgoztam fel privát fotókat. Itt visszajött a fotós érdeklődés. Aztán elkezdtem magam is gyűjteni amatőr fotókat. Néhány éve pedig mindig más és más koncepció mentén dolgozom, ami vagy egy festészeti stílus, például csendélet vagy enteriőr, vagy egy fogalom, mint a "Festészet jövője", vagy ez a mostani a "Magyar tejföl/Sauere Sahne". Ha a kedves olvasó többre kíváncsi, nézegethet képeket, megkereshet engem a www.acax.hu/artists oldalon.

rap: Milyennek találod a képzőművészet helyzetét Magyarországon?

HP: Kialakult egy vékony, jó ízlésű, kortárs műgyűjtőréteg, ami jót tett a művészetnek és a művészeknek, mert segíti a függés feloldását az állami intézményektől. De rossz, hogy ez egy kicsi szcéna, ezért mégis megmarad az állami függés, és az állam mindig akar valamit, ha támogatja a művészetet.

rap: Mik a következő kiállítási terveid?

HP: Nincsenek ilyen terveim. Eddig még nem gondolkodtam rajta, mert amíg a kiállítás látogatható a 2B-ben, azzal is rengeteg dolgom van.

A "Magyar tejföl/Sauere Sahne" c. kiállítás megtekinthető a 2B galériában, július 5-ig, hétfő-péntek 14.00-18.00 óráig

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.