Ketten jönnek, egyaránt Berlin vonzásából, hogy felvillantsanak valamit az elektronikus zene érdekesebbik oldalából.
Ajánlom
Sam Shackleton talán a legizgalmasabb arc azok közül, akik még a kétezres években csúcsra járatták a régi sulis, akár ma is nyugodtan elővehető dubstepet – különcsége és újító hajlama hamarosan saját, külön útjaira terelték a Skull Disco klubestek s a hasonnevű (már nem létező) lemezkiadó szülőatyját. A techno érzékenységet, a bass dropok kínálta jellegzetes lüktetést és az ambient hangszobrászatot ötvöző alkotói módszere hamar keresett producerré tették: életműve az utóbbi tíz évben töretlenül, nagy ívű gesztusokkal rajzolódik ki, zenéit bízvást lehet referenciapontnak tekinteni. Albumszerű anyagot (voltaképpen rögtön két bő EP-ből összepasszintott ikeralbumot) utoljára 2012-ben adott ki (Music for the Quiet Hour/The Drawbar Organ; mi itt írtunk róla), de a dub, a minimalista techno, az ambient, a keleti, afrikai zenék és még ki tudja, milyen műfajok hagyományaiból építkező nagyobb lélegzetű zeneanyagaiból csak tavaly három fejezetet is publikált saját Woe To Septic Heart! kiadójánál (Freezing Opening Thawing, Deliverance Series Vol. 1és 2). Elég meghallgatni ezeket a tudatosan összerakott, organikusan építkező, folyamatosan önmagukból kibomló kompozíciókat, hogy elképzelhessük, mit nyújthat élőben.
Mellette pályatársa, a francia származású, de Berlinben alkotó Kangding Ray (David Letellier) lép fel: az elektronikus zene egyik megújítója, valahonnan az atmoszferikus techno és az éteri elektronika határmezsgyéjéről, aki az utóbbi években a nagyszerű Raster-Noton és Stroboscopic Artefacts kiadóknál publikálta zenéit. Tavalyi, nagy lélegzetű Solens Arc című albumáról itt írtunk. Az Interkosmos estek házigazdája az az Eril Fjord és Laurine Frost nevével fémjelzett Magamura projekt, mely három év után először lesz látható és hallható kizárólag e sorozat keretein belül.
Négy parti szálloda úgy foglalta el a közterületet jogi eszközökkel 2004-ben, hogy az ügylet már akkor jogszabályt sértett. Siófok perelt és vesztett, Lengyel Róbert polgármester előterjesztésére nem is fellebbez az ítélet ellen. A helyzet azonban kissé bonyolultabb és egy új, fontos iratot is sikerült előásnunk.
A Pi élete tizenkét millió példányban fogyott, több mint 50 nyelvre fordították le, mióta megjelent 2001-ben. A kanadai író, Yann Martel nem él a számok bűvöletében, legalábbis nekünk ezt mondta. Idézzük fel Köves Gábor interjúját az Ásatás sorozatban!
Az informatikánál is jobban ért ahhoz, hogy befektetőket édesgessen magához, rendíthetetlen optimista és hisz a technológiai fejlődésben. De saját mérnökeivel viharos a kapcsolata, egyszer kitették az OpenAI-tól, a ChatGPT legújabb modellje után pedig tovább dolgozik a szuperintelligencia létrehozásán. Mit tudunk a jövő legbefolyásosabb techmoguljáról?
Megszületett a fideszes steampunk, mindenhez hozzátoldják a 'digitális' szót. Az Orbán Viktor számára bizonyára elképesztően futurista online mozgalmárkodás akkor jó igazán, ha belegondolunk, mit kér: kattintsunk és ne nagyon menjünk sehova.
Anne Applebaum egykori Reagan-rajongó konzervatívból lett a populista jobboldal egyik főellensége, pedig látszólag nem ő változott. Erről a jelenségről írt személyes hangvételű politikai esszét, amiben bónuszként ott van a hatalmasat alakító Schmidt Mária önsorsrontása is.
Minden idők egyik legpolgárpukkasztóbb sorozata most épp Donald Trumpon élcelődött, de korábban megkapta a magáét Kína, Mohamed, a katolikusok és Tom Cruise is.
Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.
Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.
A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társulataiig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.
