Ketten jönnek, egyaránt Berlin vonzásából, hogy felvillantsanak valamit az elektronikus zene érdekesebbik oldalából.
Ajánlom
Sam Shackleton talán a legizgalmasabb arc azok közül, akik még a kétezres években csúcsra járatták a régi sulis, akár ma is nyugodtan elővehető dubstepet – különcsége és újító hajlama hamarosan saját, külön útjaira terelték a Skull Disco klubestek s a hasonnevű (már nem létező) lemezkiadó szülőatyját. A techno érzékenységet, a bass dropok kínálta jellegzetes lüktetést és az ambient hangszobrászatot ötvöző alkotói módszere hamar keresett producerré tették: életműve az utóbbi tíz évben töretlenül, nagy ívű gesztusokkal rajzolódik ki, zenéit bízvást lehet referenciapontnak tekinteni. Albumszerű anyagot (voltaképpen rögtön két bő EP-ből összepasszintott ikeralbumot) utoljára 2012-ben adott ki (Music for the Quiet Hour/The Drawbar Organ; mi itt írtunk róla), de a dub, a minimalista techno, az ambient, a keleti, afrikai zenék és még ki tudja, milyen műfajok hagyományaiból építkező nagyobb lélegzetű zeneanyagaiból csak tavaly három fejezetet is publikált saját Woe To Septic Heart! kiadójánál (Freezing Opening Thawing, Deliverance Series Vol. 1és 2). Elég meghallgatni ezeket a tudatosan összerakott, organikusan építkező, folyamatosan önmagukból kibomló kompozíciókat, hogy elképzelhessük, mit nyújthat élőben.
Mellette pályatársa, a francia származású, de Berlinben alkotó Kangding Ray (David Letellier) lép fel: az elektronikus zene egyik megújítója, valahonnan az atmoszferikus techno és az éteri elektronika határmezsgyéjéről, aki az utóbbi években a nagyszerű Raster-Noton és Stroboscopic Artefacts kiadóknál publikálta zenéit. Tavalyi, nagy lélegzetű Solens Arc című albumáról itt írtunk. Az Interkosmos estek házigazdája az az Eril Fjord és Laurine Frost nevével fémjelzett Magamura projekt, mely három év után először lesz látható és hallható kizárólag e sorozat keretein belül.
Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.
Tizennyolc éve zajlanak olyan uniós programok, amelyek az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését szolgálják. Miközben az államnak a feladatot magáévá kellett volna tennie, még a jó módszertanokat sem illesztették be a rendszerbe, a területen dolgozó civil szervezeteket pedig kizárták.
Az Egyensúly Intézet elemzése arra vall, hogy a cégek nagyjából eddig bírták a foglalkoztatás szintjének fenntartását a növekvő bérnyomás közepette. A növekedés hajtóereje változatlanul a belső fogyasztás lesz, ami az inflációt is gerjeszteni fogja.
A vízügyi igazgatóság az ivóvízellátás biztonságát említi, és állítja, úgy dolgoznak, hogy „a lehető legkisebb mértékben” avatkozzanak be a természetbe.
Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.
Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?
A színpadon szétszórt papírdobozok között áll Martos Hanga színésznő. Bemutatkozik, és elmondja, hogy ő a Mikó Csaba író-dramaturggal társíróként is jegyzett előadás rendezője.
Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).
A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.
