Ketten jönnek, egyaránt Berlin vonzásából, hogy felvillantsanak valamit az elektronikus zene érdekesebbik oldalából.
Ajánlom
Sam Shackleton talán a legizgalmasabb arc azok közül, akik még a kétezres években csúcsra járatták a régi sulis, akár ma is nyugodtan elővehető dubstepet – különcsége és újító hajlama hamarosan saját, külön útjaira terelték a Skull Disco klubestek s a hasonnevű (már nem létező) lemezkiadó szülőatyját. A techno érzékenységet, a bass dropok kínálta jellegzetes lüktetést és az ambient hangszobrászatot ötvöző alkotói módszere hamar keresett producerré tették: életműve az utóbbi tíz évben töretlenül, nagy ívű gesztusokkal rajzolódik ki, zenéit bízvást lehet referenciapontnak tekinteni. Albumszerű anyagot (voltaképpen rögtön két bő EP-ből összepasszintott ikeralbumot) utoljára 2012-ben adott ki (Music for the Quiet Hour/The Drawbar Organ; mi itt írtunk róla), de a dub, a minimalista techno, az ambient, a keleti, afrikai zenék és még ki tudja, milyen műfajok hagyományaiból építkező nagyobb lélegzetű zeneanyagaiból csak tavaly három fejezetet is publikált saját Woe To Septic Heart! kiadójánál (Freezing Opening Thawing, Deliverance Series Vol. 1és 2). Elég meghallgatni ezeket a tudatosan összerakott, organikusan építkező, folyamatosan önmagukból kibomló kompozíciókat, hogy elképzelhessük, mit nyújthat élőben.
Mellette pályatársa, a francia származású, de Berlinben alkotó Kangding Ray (David Letellier) lép fel: az elektronikus zene egyik megújítója, valahonnan az atmoszferikus techno és az éteri elektronika határmezsgyéjéről, aki az utóbbi években a nagyszerű Raster-Noton és Stroboscopic Artefacts kiadóknál publikálta zenéit. Tavalyi, nagy lélegzetű Solens Arc című albumáról itt írtunk. Az Interkosmos estek házigazdája az az Eril Fjord és Laurine Frost nevével fémjelzett Magamura projekt, mely három év után először lesz látható és hallható kizárólag e sorozat keretein belül.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
A filozófus-író (Denis Podalydès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
Hatos Pál Hideg polgárháború című könyve afféle szintetizáló munka, ahol a történész szerző az 1918-19-es forradalmak és az ellenforradalom korszakának közös, inkább szomorú tapasztalatait és a máig ható következményeit elemzi. A könyv letehetetlen, noha csöppet sem szívderítő olvasmány.
Amit látunk, az a fideszes bábpolitikusok napi működéséhez tartozik: tucatjával készülnek miniszterek, államtitkárok, képviselők irodáiban kínos és nevetséges TikTok-videók, Facebook-reelek, amelyek láthatóan annak a digitális harcnak részei, amelyet Orbán Viktor serege vív a magyarok ellen.
Nem árt felidézni, mit is jelentene a politikai felelősségvállalás, mert a 2010 óta kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz–KDNP 15 éve nagyjából semmiért nem vállalt felelősséget.
