Sofi Oksanen, a Tisztogatás és a Sztálin tehenei írója, ismét hazánkba látogat, s aki bátor, felteheti neki a kérdést, hogy mennyire érez hasonlóságot könyvei szereplőivel. Ám aki ilyet kérdez, számítson rá, hogy a válasz kurta és kioktató lesz. Mi viszont olyat kérdeztünk az írónőtől (2011-es látogatása alkalmával – interjú itt), amire – ezúton is köszönjük neki – részletes választ kaptunk:
| ||
Magyar Narancs: A Sztálin tehenei főhőse étkezési rendellenességben szenved, ami összefügg a saját és Észtország múltjával is. Mennyiben beszélhetünk önéletrajzi regényről?
Sofi Oksanen: Én inkább fikciónak tekintem, de tény, hogy érdekelnek az ideg- és elmebetegségek a maguk kulturális összefüggéseivel. Amit ma étkezési rendellenességként határoznak meg, azt korábban például hisztériának minősítették. A nőket ugyanis – éppen a hisztéria összefüggésében – nem gondolkodó, hanem érzelmi lényeknek tekintették, és ezt összefüggésbe hozták a szexualitással. Szóval érdekesek a mindenkori kulturális összefüggések, hiszen akit korábban bolondnak minősítettek, manapság pedig már nem, azt holnap újból bolondnak tekinthetik, mert nem illeszkedik bele a társadalomba. Még a regény megírása előtt olvastam egy amerikai kutatásról, amely megállapította, hogy azok a fekete nők, akik fehér környezetbe kerültek, ettől kezdve hajlamossá váltak az étkezési rendellenességekre. Ez elgondolkoztatott, és habár természetesen másfajta különbségekről van szó, éreztem bizonyos hasonlóságot a Kelet és a Nyugat közötti váltás nehézségeivel. Ezek az összefüggések foglalkoztattak, amikor elkezdtem írni a regényt, aztán előkerültek bizonyos metaforák, amelyek a volt Szovjetunióra utaltak, és ez a szál egyre erősebb lett. Gondoltam a leendő olvasóimra is, hiszen a saját nemzedékem is egyre kevesebbet tud a Szovjetunióról, mert nincs hozzá köze. Viszont az étkezési rendellenességekről szívesen olvasnak, és ha eközben megtudnak valamit a szovjet múltról, az csak jó. Ugyanakkor az idősebb nemzedék, amelyet inkább érdekel a múlt, főleg a politikai szál miatt veszi majd meg a könyvet, és így kénytelen lesz megismerkedni a fiatalabbakra inkább jellemző problémával is. És ez működött is, amennyiben nagyon különböző olvasói vannak a könyvnek.
Aki további kérdéseket és válaszokat szeretne, ki ne hagyja a finn-észt írónő és a magyar-magyar kérdező, Winkler Nóra pódiumbeszélgetését, melynek központi témája Sofi Oksanen új, második világháborús regénye, a Mikor eltűntek a galambok lesz.
