Szegény, szegény Léa Seydoux

  • 2014. augusztus 19.

Snoblesse

Ursula Meier Nővér című filmjében adja az ágrólszakadtat a francia sztár.

Hihetetlen, de igaz: Svájcban is létezik szegénység. Ez van akkora nóvum, hogy erre már érdemes filmet építeni – gondolhatta Ursula Meier rendező, de ha nem ezt gondolta (lásd: Arany János és a „gondolta a fene”), akkor is ez tetszik ki a filmjéből.

A biztos tudata annak, hogy a svájci köröket ver a környező országok szegénységére. Megdöbbentő képsorokat kaphat arcába az óvatlan mozilátogató, mert Meier odáig megy, hogy mutat egy szürke (!) lakótömböt, amely már önmagában is aláássa a nyugati civilizációba vetett maradék hitünket.
false

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a svájci szegénységet és kritikusunk további sorait (a teljes szöveg itt olvasható), és persze Léa Seydoux-t is szívesen látjuk bármiben, vad leszbikus összefonódásban éppúgy, mint a Grand Budapest Hotel kiszolgálószemélyzetének takaros tagjaként. Sőt, még szegény svájci lányként is készek vagyunk elfogadni sífelvonóstul, szomorkásan.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.