Szelíd macsók és meztelen férfiak

  • 2013. március 28.

Snoblesse

A modern férfi születése szerzője, Hadas Miklós szociológus tart előadást a Meztelen férfi kiállítás apropóján.


Tele meztelen férfival a Ludwig, hiszen javában tart a Meztelen férfi című kiállítás, melyen Richard Avedon, Jean Cocteau, Keith Haring, Oscar Kokoschka, David LaChapelle, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe, Pablo Picasso, Leni Riefenstahl, Egon Schiele és számos más művész pőre férfitesteket ábrázoló művei láthatók. A kiállításhoz kapcsolódva Hadas Miklós tart előadást a modern férfi születéséről, és ha valakinek, akkor a neves szociológusnak első kézből származó információi vannak a témában. Ha személyesen nem is volt jelen a születésnél, de hosszan kutatta a témát, s eredményeit egy kötetben összegezte. „Az evolúciós lánc végén a nyílt maszkulin rivalizálást csapatjátékká lágyító és messzemenően demokratizált futball áll, ahol az »egymás ellen« komponensénél már erősebb a »többiekért« összetevő. Olyannyira, hogy egyben közösségi szórakozásként is szolgál, amit már csinálni sem kell, elég csupán nézni. Ez lenne tehát Hadas olvasatában a férfiúi szelídülés legújabb kori története, amit a szociológiai körökben igen jó nevű szerző imponálóan alapos és világos módon fejt ki.” Kritikusunk imigyen foglalta össze (a teljes írás itt), mire számítson, aki kézbe veszi A modern férfi születése című munkát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.