rés a présen

"Fölöltöztetjük a kiscsajt" - Papp Szabolcs, Supernem zenekar

  • rés a présen
  • 2013. március 28.

Snoblesse

Javában járja az országot a Supernem, április 12-én a szegedi JATE Klubban lépnek fel. Az együttes frontemberével beszélgettünk.

rés a présen: Hogy zárta az évet a Supernem?

Papp Szabolcs: Negyedik lemezünk, a Tufa Pop kapcsán elég sűrű évünk volt a 2012-es. Megmozdult körülöttünk a levegő, lehetőséget kaptunk jelentős fesztiválok nagyszínpadán, itt elsősorban a jubileumi VOLT-ot emelném ki, amelyet mi nyithattunk meg, de a "kisebb" színpadokon is főműsorban játszottunk.


rap: Készültek-e a télen dalok?

PSZ: Ellentétben a nagy popzenei hagyományokkal bíró országokkal, ahol a nyugodt lemezkészítés időszakát a turnézás váltja, majd pihenés, aztán újra lemezkészítés, Magyarországon gyakorlatilag folyamatosan úton vagy és koncertezel, ami azért kimerítő. Az év első két hónapja kicsit nyugodtabb, így mi is most tudtunk elkezdeni új dalokkal foglalkozni. Közben a Rocklitera könyvek szerzőjével, a modern polihisztor-életművész Baksa-Soós Attilával készítettünk egy vagány, igazi koszos őspunkdalt, a Lorettát, amihez - még két decemberi koncertünk között - kiugrottunk Londonba egy klipet is forgatni, a vizuálgurunkkal, 357Mikivel.

rap: Hogyan lesznek az új dalok?

PSZ: A dalok vázát én szállítom, sokszor hetekig zakatol a fejemben egy-egy téma, vagy álmomból riadok föl a refrénre. Ilyenkor azonnal le kell ülnöm, hogy gitárral vagy billentyűvel formába öntsem. A próbán pedig voltaképpen fölöltöztetjük a "kiscsajt", itt még sokat változhat az eredeti elképzelésemhez képest, függően persze attól, hogy a többiek mennyit tesznek hozzá. A szöveg nehéz ügy. Arra van egy ilyen rongyos kockás füzetem, abba jegyzetelek, csipegetem föl a dolgokat. Sokszor az egyszerűnek tűnő szöveg is izzadságos meló eredménye.

rap: Honnan merítesz ötleteket?

PSZ: Tulajdonképpen bárhonnan: sokszor elég csak egy hangulat, vagy épp ellenkezőleg, kell valami, ami tényleg pofán csap. Van, amikor fönt vagyok egész éjszaka, és sört kell vedelnem, és szállok, mint a kisangyal. Máskor meg csak kristálytisztán, kipihenten, reggel 8-kor, tudatosan odaülve. Az együttlét a többiekkel, a koncerteken kiadott és magamba szívott energia igazi derűt és életerőt ad, és így szellemi feltöltődést is a dalíráshoz.

rap: Mikor lesz ötödik lemez? Kell-e ma még lemez bárkinek?

PSZ: Az év második felében tervezzük megjelentetni, de az sem baj, ha átcsúszunk jövőre. A Tufa Pop után nem akarunk semmit elkapkodni, addig dolgozunk tehát, amíg a saját mércénk szerint is a legjobbat tudjuk megmutatni a következő albumon. Hagyományos értelemben vett hanghordozóra tényleg nincs már szükség. Dalokra vagy dalok adott időszakban született gyűjteményére azonban mindig lesz, akármin fogjuk is hallgatni: telefonon, tableten, "felhőből" vagy a bőrünk alá kódoltan, az ujjunkat szopva.

rap: Egy jó belvárosi buli vagy egy magányos tengerparti séta közül melyiket választanád?

PSZ: Egy igazán menő belvárosi bulit nehezen tudok elképzelni anélkül, hogy ne szórjuk föl tengeri homokkal az utcákat, hogy mezítláb szürcsölgethessük a koktélokat, aztán ha szólok, mindenki szépen hazamegy, hogy végre nyugodtan csókolózhassak a feleségemmel.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.