rés a présen

"Fölöltöztetjük a kiscsajt" - Papp Szabolcs, Supernem zenekar

  • rés a présen
  • 2013. március 28.

Snoblesse

Javában járja az országot a Supernem, április 12-én a szegedi JATE Klubban lépnek fel. Az együttes frontemberével beszélgettünk.

rés a présen: Hogy zárta az évet a Supernem?

Papp Szabolcs: Negyedik lemezünk, a Tufa Pop kapcsán elég sűrű évünk volt a 2012-es. Megmozdult körülöttünk a levegő, lehetőséget kaptunk jelentős fesztiválok nagyszínpadán, itt elsősorban a jubileumi VOLT-ot emelném ki, amelyet mi nyithattunk meg, de a "kisebb" színpadokon is főműsorban játszottunk.


rap: Készültek-e a télen dalok?

PSZ: Ellentétben a nagy popzenei hagyományokkal bíró országokkal, ahol a nyugodt lemezkészítés időszakát a turnézás váltja, majd pihenés, aztán újra lemezkészítés, Magyarországon gyakorlatilag folyamatosan úton vagy és koncertezel, ami azért kimerítő. Az év első két hónapja kicsit nyugodtabb, így mi is most tudtunk elkezdeni új dalokkal foglalkozni. Közben a Rocklitera könyvek szerzőjével, a modern polihisztor-életművész Baksa-Soós Attilával készítettünk egy vagány, igazi koszos őspunkdalt, a Lorettát, amihez - még két decemberi koncertünk között - kiugrottunk Londonba egy klipet is forgatni, a vizuálgurunkkal, 357Mikivel.

rap: Hogyan lesznek az új dalok?

PSZ: A dalok vázát én szállítom, sokszor hetekig zakatol a fejemben egy-egy téma, vagy álmomból riadok föl a refrénre. Ilyenkor azonnal le kell ülnöm, hogy gitárral vagy billentyűvel formába öntsem. A próbán pedig voltaképpen fölöltöztetjük a "kiscsajt", itt még sokat változhat az eredeti elképzelésemhez képest, függően persze attól, hogy a többiek mennyit tesznek hozzá. A szöveg nehéz ügy. Arra van egy ilyen rongyos kockás füzetem, abba jegyzetelek, csipegetem föl a dolgokat. Sokszor az egyszerűnek tűnő szöveg is izzadságos meló eredménye.

rap: Honnan merítesz ötleteket?

PSZ: Tulajdonképpen bárhonnan: sokszor elég csak egy hangulat, vagy épp ellenkezőleg, kell valami, ami tényleg pofán csap. Van, amikor fönt vagyok egész éjszaka, és sört kell vedelnem, és szállok, mint a kisangyal. Máskor meg csak kristálytisztán, kipihenten, reggel 8-kor, tudatosan odaülve. Az együttlét a többiekkel, a koncerteken kiadott és magamba szívott energia igazi derűt és életerőt ad, és így szellemi feltöltődést is a dalíráshoz.

rap: Mikor lesz ötödik lemez? Kell-e ma még lemez bárkinek?

PSZ: Az év második felében tervezzük megjelentetni, de az sem baj, ha átcsúszunk jövőre. A Tufa Pop után nem akarunk semmit elkapkodni, addig dolgozunk tehát, amíg a saját mércénk szerint is a legjobbat tudjuk megmutatni a következő albumon. Hagyományos értelemben vett hanghordozóra tényleg nincs már szükség. Dalokra vagy dalok adott időszakban született gyűjteményére azonban mindig lesz, akármin fogjuk is hallgatni: telefonon, tableten, "felhőből" vagy a bőrünk alá kódoltan, az ujjunkat szopva.

rap: Egy jó belvárosi buli vagy egy magányos tengerparti séta közül melyiket választanád?

PSZ: Egy igazán menő belvárosi bulit nehezen tudok elképzelni anélkül, hogy ne szórjuk föl tengeri homokkal az utcákat, hogy mezítláb szürcsölgethessük a koktélokat, aztán ha szólok, mindenki szépen hazamegy, hogy végre nyugodtan csókolózhassak a feleségemmel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.