Színpadon a szerelem: Esther Kahn

  • 2012. november 21.

Snoblesse

A francia film fenegyerekének kosztümös filmje egy 19. századi londoni, emigráns zsidó család lányáról.


Arnaud Desplechin nem tartozik a régi vágású, történetmesélős rendezők közé; kísérletező kedve ugyan inkább a rendezőkollégák, mintsem a laikus közönség köreiben avatta kedvenccé, de ez épp elégnek bizonyult a tartós kult-státusz kivívásához. A személye iránti nagyrabecsülésből azok is megérezhettek valamit, akik egyébként a filmjeit (például a nálunk is bemutatott  Karácsonyi történetet) nem ismerik: aki ugyanis olyan terjedelmes interjút készíthet Wes Andersonnal, mint azt Desplechin is tette (az Interview magazinban), az már valaki. Ezt persze a cinephile-ek már régóta tudják, például a 2000-ben bemutatott Esther Kahn óta. Desplechin első angol nyelvű filmjében látta elérkezettnek az időt, hogy lerója kegyeletét Truffaut előtt – tette ezt egy 19. században játszódó kosztümös dolgozatban, melynek főszereplője egy londoni, emigráns zsidó család lánya, akit elvarázsol a színház világa.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.